Mielőtt nekikezdenétek egy kis figyelmeztetés:
Szerintünk most kicsit véresebbre sikerült minden, mint az előzőben szóval csak saját felelősségre olvassátok! Jó olvasást!
Louis
Kimerülten bámultam Harry élettelen testét. Nem tudtam száműzni magamból a reményt, miszerint él. Életben kell lennie.
Akárhogy is legyen. Ki kell vinnem őt innen. Nem lehet itt vége.
-Harry!-nem mozdul. Persze ,hogy nem. Füstszagot éreztem és ez nem jó jel. Ki kell jutnunk innen. A pánik pillanatok alatt borította el a tudatom. Szabadulni akartam.
Felnéztem a kezemre. Még ha lánccal is van a két csuklóm összekötve, ezek a csövek már ezer évesek lehetnek. Próbálok arrébb mászni a cső egy függőleges részéhez.
Erőset rántottam karomon. A rúd hangosan nyekkent egyet. Csuklómba olyan erős fájdalom nyílalt ,hogy felüvöltöttem. De még nem voltam szabad. Harryre pillantottam.
Majd tekintetem az ablakok felé tévedt. Megláttam a fénycsóvákat.
-Francba…-a füst már szemmel láthatóvá vált.
Újra nekifeszülök és összeszorított fogakkal teljes erőmből előre lököm magam. Azt hittem megőrülök a fájdalomtól. Szemeim Harry és az ablakokon beszűrődő fény közt cikáztak.
–Kiviszlek innen!-ordítom teli torokból. –Nem itt fogunk meghalni ,Harry! Megértetted, ne merj nekem meghalni!!-kiabálok vele tovább, bár mégis inkább úgy érzem ,hogy nekem szólnak saját szavaim.
Addig-addig ráncigáltam magam, míg a rozsdás vas nyekeregve el nem tört. A földre zuhanok. Gyorsnak kell lennem.
A láncot már könnyebben levettem magamról, majd Harryhez futottam. Először nem mertem hozzá érni. Végül letérdeltem mellé.
-Haz! Harry!-fejem mellkasához szorítottam.
Még él!
A lövés a jobb vállát érte. Önkéntelenül vigyorodtam el, miközben újra könnyek gyűltek a szemeimbe.
-A picsába!..-töröltem meg az arcom. Erre most nem érünk rá. Az ölembe húztam, hogy valamennyire meg tudjam támasztani erőtlen testét. Kezeim remegtek, furcsán recsegtek és kibírhatatlan fájdalom járta át, akárhányszor megmozdítottam őket. Mégis ez volt most a legkisebb baj.
Mivel az én pólóm átázott a benzintől, ezért az övét kellett eltépnem. A letépett darabbal pedig letöröltem a vért a seb körül, majd szorosan rányomtam. A fájdalomtól Harry felkiáltott.
-Harry!-Dobbant egy hatalmasat a szívem. Tarkójánál tartottam a fejét, kicsit előrébb is döntöttem ,hogy ne folyjon le több vér a tüdejébe.
-Louis? Nagyon fáj..-nyúl vállához. Elborzadva nézem az arcát. Mindkét szeme bevérzett. Szinte teljesen eltűnt a fehér szín belőlük.
Nem voltam képes megszólalni. Ekkorra a tűz már benyúlt a repedéseken, és az ajtórés alatt. Rátalált a falak tövébe öntött benzinre. A füst egyre fojtogatóbbá vált a forróság pedig elviselhetetlen volt.
-Tudom, de minden rendben lesz, csak ki kell jutnunk innen, mielőtt bennégünk.
Harry alig volt magánál. Csak én tartottam…
Nem érzékelte mi történik körülötte.
-Jó..-végül csak ennyit mondott. Megpróbáltam feljebb tolni, de felordított.
-Harry..muszáj..
-Lou..Louis a …- összeszorította a szemeit. Ez nem a lövés miatt volt. Végig vezettem rajta tekintetem. Amúgy is vérpöttyözte pólóján egy tenyér nagyságú folt jelent meg.
-Mi az…Isten…?- remegett meg a hangom. Felhúztam oldaláról a pólót.
Tüdőmben rekedt a levegő.
Eltört a bordája. És ahogyan megmozdítottam a csont átszúrta a bőrét.
Harry viszonylag egyenletesen vette a levegőt, a seb jóval a szíve alatt volt. Abban bíztam sem a
szívének sem a tüdejének nem esett baja.
-Nehm..nem..ahkarok…így..meghalni..Louis….-folytak végig a könnyek a forróságtól kivörösödött arcán. Végigsiklottak felrepedt bőrén, összekeveredve a félig megalvadt vércseppekkel. Küzdött…és félt. Valahol legbelül éreztem, hogy innen már egyikünk sem jut ki élve. Elhessegettem magamtól a gondolatot.
- Azt ígértem, hogy kiviszlek innen…de egyedül nem megy Harry. Segítened kell! Tudom ,hogy nehéz, de muszáj………..
Mindketten a szoba bal sarka felé kaptuk a fejünk, amikor valami egy hatalmasat reccsent. Egy rohadt nagy vízvezeték volt. Mikor eltörtem a csövet, a vízhálózat megszakadt. A füsttől alig kaptunk levegőt. Még ha a lécek között nem is tudott elfolyni az összes víz, ennyi kevés volt, hogy eloltsa a tűzet. Már a tetőszerkezet is lángra kapott. A parázsló gerendák elkezdtek zuhanni körülöttünk.
Megpróbáltam talpra segíteni Harryt, de nem jártam sikerrel.
A füst marni kezdte a szememet és a légcsövemet. A lángok elérték a mellettünk lévő fal tövét. Pillanatok alatt futott végig sisteregve a benzin mentén a tűz.
Most mi legyen? Körülvesznek minket a lángok. Talán innen tényleg nincs tovább? Nem láttam kiutat. És akkor tudatosult bennem…percek kérdése és a lángok minket is felemésztenek; meg fogunk halni.
Hát sikerült Daniel…sikerült megbosszulnod a húgodat..
-Te is tudod ,hogy ez már nem erről szólt Daniel!!-üvöltöttem a kijárat felé. Tudtam jól ,hogy már mesze járnak…mégis..-Ehhez Eleanornak és Harrynek sem volt semmi köze ,te utolsó ,mocskos, állat!!!-ordítottam tovább, majd köhögni kezdtem.
Néztem Harryt. Már szakadozva vette a levegőt. Szájából egyre jobban folyt a vér. Szemei hatalmasra tágultak. Mondani akart valamit. De már nem tudott megszólalni. Én pedig nem tudtam neki segíteni. Nagyokat pislogott, meg-megrántva a testét.
Gyengéden érintettem ujjaimat az arcához.
-Ssss…-csitítottam. Megrázta a fejét.-Sajnálom Harry.-tört ki belőlem a zokogás. –Annyira sajnálom.- A könnyek Harry arcára hullottak, de szinte azonnal el is tűntek a forróságban.
Felnéztem. Már nem láttam az ajtót a tűztől. Mikor újra Harryre néztem még mindig nem nyugodott. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Nem tudtam megtartani az ígéretem. Mit tehetnék ,amivel megkönnyíthetem.
Ujjaival a felrepedezett padlót kaparta.
-Harry, ne csináld.-elviselhetetlen volt nézni ,ahogy szenved. Le akartam fogni a kezét ,hogy ne vágják tovább a szálkák. Ekkor ökölbe szorította és minden erejét összeszedve ráütött a padlóra.
Leszorítottam a kezeit. Az arcához hajoltam. Tüdejéből egyre jobban szorult ki a levegő. A füstöt sem tudta kiköhögni. Mélyen néztem a szemeit.
- Nemsokára vége.-talán a tűz ropogása elnyelte a hangom, de tudtam ,hogy Harry hallja, amit mondok. Láttam rajta, hogy nem akarja, de lassan kezdi feladni ő is. Becsukta a szemeit. Teste ugyan tovább rángott, mégis nyugodtabbnak tűnt. - Hallgasd ,ahogy zuhog a víz. –súgtam a fülébe. –Szép hangja van, igaz?- hallgattuk a monoton vízzúgást. Távoli hang volt. Egy nyugodt hang, ebben a gyilkos robajban.
Harry utolsó kétségbeesésében még rántott egy aprót a kezén.
Övének döntöttem a homlokom. Motyogott valamit. Nem értettem.
-D..szk..ák..dszk..
-Deszkák?-emeltem feljebb a fejem. Nem értettem mit akar ezzel. Kezemre néztem ,amiben az övét szorongattam. Körmeivel még mindig a lécekbe kapaszkodott. Várjunk csak..a deszkák!Mint derült égből villám csapás. Utolért a felismerés. Hogy lehetek ekkora barom.
Ha lefolyik mellette a víz, akkor kell lennie pincének is..vagy valami hasonlónak.
Harry látta az arcomon a felismerést. Eleresztette a lécet.
-Tarts ki!- kiabáltam hogy hallja is amit mondok, miközben óvatosan elfektettem a földön.
A korhadt ,vizes deszkának nem kell sok és leszakad. Így hát fogtam azt a vasrudat, amit eltörtem az előbb, visszarohantam Harryhez és elkezdtem csapkodni vele a lábunk alatt a deszkákat.
Nem tudtam ,hogy meddig maradhatunk még eszméletünknél ebben a füstben. Sietnem kellett. Úgy éreztem szétszakad a torkom.
-Gyeh..rünkh..már!-köhögtem.
Nem kellett neki sok és be is vált a tervem. A padló kettétört alattunk, magunk után rántva pár jókora tartóoszlopot is.
Hanyatt érkeztem. Harry valahol a bal oldalamnál feküdt.
-Har..
Hirtelen olyan fájdalom nyílalt a mellkasomba, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Mikor lenéztem ,hogy mi az egy hatalmas oszlop feküdt rajtam. Teljesen ránehezedett mellkasomra ,de leginkább a jobb combomra.
Olyan volt mintha, csak éppen egy milliméterrel lenne a szám a víz felett. Nem kaptam levegőt.
-Louis!-mászott mellém. A vér vörösre festette körülötte a vizet. -Mindjárt leszedem rólad!-zihálta.
Próbáltam megmozdítani a kezeimet de csak a bal kézfejem volt szabad.
Harry minden erejét össze szedve felkelt.
-Neh..-nyögtem. Ha mozogni kezd egy bordaszilánk átszúrhatja a szívét.
Nem hallgatott rám. Próbálta lelökni rólam, de minden egyes mozdulat után felüvöltöttem.
-Bocsánat..bocsánat..-próbálkozott még az emelgetésével is, de nem járt sikerrel. Már fal fehérre sápadt a bőre.
-Nem megy Louis!-nézett rám kétségbeesett szemekkel, melyek alatt már megjelentek a lila karikák.
Nagyon elfáradt. Lerogyott mellém.
-és a víz innen..nem folyik el...-mintha a saját fájdalmáról teljesen megfeledkezett volna.
És..még most is..ilyen sérülten is csak nekem akar segíteni, pedig mindjárt teljesen összeesik.
A pinceszerűség elég kicsi volt, inkább raktárnak nevezném..a víz pedig csak gyűlt és gyűlt a kis helyiségben. Nem volt hol elfolynia.
Be kell látnom..én már nem jutok ki innen. A tűz tovább terjed, a füst csak nagyobb lesz..
Egyszerűen..reménytelen. A lángoló tető, pedig bármelyik pillanatban ránk zúdulhat.
-Mindjárt kitalálok valamit Louis..kijutunk innen.-kapkodott levegőért. Nem várhattam tovább.
-Hah..ry..-nyökögöm. Igen. Ez így lesz a legjobb.- Menj..inhen.
-Nem hah..hagylak itt! Hidd.. ehl.. mindjárt meg van.. ah megoldás!- A fejem tartotta, hogy legalább a víz ne akadályozzon a légzésben.
-Mhenj mhár!-emeltem fel a hangom.
-Nem!-kiabál vissza. Láttam a háta mögött bezúdulni a vizet. A vérzés nem szűnt meg az oldalán.
-Úgyis..Cshak ahzért jöt..jöttem utánad ..hogy....tiszta lehessen..a lelkhi ismeret..em. Soha..nhem jelente...ttél semmit..se nekem..Fogd már..el..Cshak kihaszn..áltahlak!-a szavakat szinte az arcába ordítottam. -Egy..ilyen hülyével ,mint the..soha nem lenne..közös jövőnk..Gondol..kozz! Menj már..innen..Nem a te pofá..dat szeretnhém látni..mielőtt..meghalok!
Harry lefagyott. De ha elmegy, már megérte ez az egész. Nem kell, hogy ketten haljunk meg. Ő még elmehet.
-Hát..márpedig.. most el kell viselj! El fog állni …el fog állni a víz.-simította ki elázott hajam a szemeim elől. Tisztában voltam vele, hogy honnan ez a rengeteg víz. Épp eleget voltam itt, hogy tudjam. A gyár mögötti tó vizét keringette a rendszer. Hűtővíz volt. Ez az egyetlen dolog, ami még működött idebenn és nem szűnt meg soha. Hallottuk. Sokszor hallottuk a csöveket recsegni, míg Daniel vázolta nekünk a következő feladatunkat.
-Bahrom!Tha..karodj!-Alig bírtam gondolkodni. De tisztában voltam a dolgokkal. A víz nem fog elállni.
-Nem hagylak itt.-és ha Harry itt marad, ő is velem hal.
-Tűhnj..már..inn..-fekete foltok kezdtek megjelenni a szemeim előtt. Egyre nagyobbakká váltak. Nemsokára elvesztem az eszméletem. Rá kell bírnom ,hogy kimásszon azon a nyomorult aknaajtón…amíg még van ereje hozzá..
Lassan körülnéz, mintha itt lenne a válasz a falakon.
-Van egy ötletem..Louis...ígérd meg hogy..kitartassz!
-Hüly..e!..Nehm.
-Ezt egy igennek vettem.-Görnyed meg a fájdalomtól, ahogy felkel.
Még látom ahogy elsétál mellettem. ,,Csak siess vissza!” kiabálja egy belső hang.
A víz pedig csak emelkedik, már nem bírom tartani a fejem.A víz a számba és az orromba folyik. Már nem tudok lélegezni.Lassan becsukom a szemem.
Sajnálom, Harry.
Zayn
Fáj.De legalább élek.A gép pittyogása is ezt jelezte.Úgy éreztem mintha most valami véget ért volna.Akkor még nem is tudtam, hogy milyen igazam van.
Lepillantottam hasamra,oda ahol a sebnek kell lennie,de csak azt a förtelmes felsőt találtam magamon, amiből kikandikál a segge az embernek.Egyébként egy átlagos kórteremben voltam.Minden fehér és fertőtlenítő szagú.Kevés ember mondhatja el magáról ,hogy túlélte Danielt..én is csak azért lélegzem még mert ő ezt akarta.
Már nem emlékszem hogy kerültem ide,hogy ki vette észre,hogy baj van.Az utolsó dolog ami megmaradt egy kék szempár azé ,aki a kést is fogta.
Ki tudja hány óra van.Fény és zaj sehonnan nem szűrődik be .Ezek szerint éjszaka van.
Vagyis csak reménykedtem,hogy nem késtem el.Louis és Harry bajban vannak és ha nem segítek most nekik, meg is..nem.Ha ilyeneken agyalok akkor nem jutok előrébb.
A telefonom a székre összehajtogatott ruhakupac tetején pihent.Fel kell hívnom a rendőrséget.Nem látok más megoldást.
Mikor megpróbáltam fölkelni, éles fájdalom hasított a hasamba.
-Baszd meg!-esek vissza a párnára. Kétségbeesetten hadonászok a telefonfelé, mindaddig amíg a földön nem kötök ki. Az ÉKG persze rögtön jelezte nem tetszését,mikor lekapcsoltam magamról.Éreztem hogy a varratok összehúzzák bőröm,aztán abban a kellemes érzésben is részem volt hogy a varratok egyesével felszakadtak.A víz levert.Lázam, vagy csak melegem van? Esetleg fázok? Azért remegek?
A kötés átázott a vértől és minnél jobban nyújtózkodtam a telefonom után,egyre jobban fájt.
Megéreztem ujjamhegyével.Már csak egy-két milliméter választott el tőle amikor is berontott egy nővér.Nem is akármilyen nővér.A szipirtyó.
-Maga meg mit csinál fiatalúr? Ágyban lenne a helye! Te jó ég! Nézze meg mit csinált!-mellém szalad és egy könnyed mozdulattal az ágyba repít.
-Ne mozdulj mindjárt hozok valakit..hihetetlen,hogy a mai fiatalok nem bírnak nyugton lenni..mások meg aggódjanak miattuk mi?!-mielőtt megfordulhatott volna elkaptam a karját.
-Kérem adja ide a telefonom..
-Minek az neked,most?
-Fontos! Kérem!-szinte már felkelek az ágyból,hogy tudja nem hülyéskedek.
-Tessék.-nyomja kezembe, aztán valami ,,bezzeg az én időmben " dumát még elmormog.
A digitális óra fél 11-et mutatott.Még nem futottam ki az időből, legalábbis nagyon remélem.
Remegő ujjakkal beütöm a rendőrség hívószámát.Egy női hang szólal meg.
-Rendőrség, miben segíthetek?
A elhadartam a fontos részeket, hogy veszélyben van két emberi élet, és hogy értesítsenek minden egységet, mert nem is tudják kivel állnak szemben.
Ők szóltak a mentősöknek, a tűzoltóknak..már csak imádkozni tudok értük.
-Gyerünk Louis..gyertek vissza épen.
Niall
Liam végül megengedte,hogy mellette aludhassak és az alvásból tényleg alvás lett. Még csak egy jóéjt puszit se kaptam..mert bealudtam a filmen amit néztünk.A sztorija unalmas volt, a karakterek unalmasak voltak..Összességében egy nagy unalom volt.Unalmasabb,mint a chilis bab. Vagy mint a kaja a sulikonyhán.
Most éppen elbújtam a gardróbban és Liam gyerekkori képeit nézegetem,miután elegem lett az állandó csesztetéséből. ,, Niall! Hova tetted a csokit? Niall! Megetted a nyers tésztát? Niall! Miért vannak szerte széjjel a ruháid a nappaliban? Niall! Te megittad..." És még sorolhatnám.
Liam igazán aranyos volt kiskorában. Pufi arca volt.Bár ha belegondolok most is az.
-Kis puffancs.-kuncogok.Remélem nem talál meg.
Tovább lapozok. Kicsi Liamek mindenütt.Itt éppen csokornyakkendőben pózol, vagy éppen kakaót szürcsöl. Tudom, hogy Linek sok időt kellett kórházban töltenie,de ő még is erős volt.Talán ezért lehet ilyen felnőttes.Igen biztos emiatt nőtt fel előbb.
-Niall! -hallom meg nevem valahonnan a közelből.Nem találhat meg.Bebújok a kabátok közé.Észrevehetetlen vagyok.Mint a tű a szénakazalban, vagy valami hasonló.
-Niaall!-már hallom a lépéseit.Megáll az ajtó előtt.-akkor egyedül eszem meg a sajtos pizzát.
-Na álljá' csak meg!-gurulok ki rejtekhelyemről és szinte kitépem az ajtót a keretéből.
-Megvagy!-elkapta alkarom.-Mit csináltál te itt?
-Semmit.
-És mi az a kezedben?
-Semmi.
-Te..elvetted a fényképalbumom?!
-CSak megtaláltam!-teszem keresztbe karjaim.
-Persze..-egy perc néma csend következett.-na gyere kész az ebéd.
-Anyukádat nem várjuk meg vele?-húztam fel szemöldököm.
-Anya már reggel elment és azt hiszem bevásárol, szóval..
-Sajnálom, hogy tegnap olyan helyzetbe hoztalak..-váltok rögtön témát.Nem tudom mi ütött belém.Egyszerűen csak bűntudatom volt.Liam anyukájának úgy kellett megtudnia, hogy a fia a vele egyneműeket szereti,hogy látott minket csókolózni.
-Ez meg ..hogy jön most ide?-vakarja a tarkóját.
-Hát én csak..bocsánat.-sütöm le tekintetem a földre.A lábujjjam kezdem el bámulni.
-Figyelj Niall..-ráncigál le a lépcsőn és leülünk a kanapéra. -Huhh,Anya vagy így vagy úgy ,de megtudta volna.Emiatt ne idegeskedj.
-Tudom, csak..
-Semmi baj Niall.-Közelebb hajol hozzám és ajkait enyéimhez nyomja.Lágyan csókol.Ahogy egy lány mondaná: érzékien. Kezével belemarkol hajamba én pedig átölelem.
Elválunk egymástól a levegőhiány miatt.
-Szeretlek..-suttogom magam elé. De ő is meghallotta.
-Én is téged Niall.Ha te tudnád,hogy mennyire...-Ölel át és hátamat kezdi simogatni.
A pillanatot hasam korgása szakítja félbe.
-Éhes vagyok..-dünnyögöm vállába.
-Akkor menjünk enni..-Felhúz állásba és kiballagunk az ebédlőbe.Liam már előre megtálalt.
-Isteni illata van, de mi a kaja?-tartom kezemben a villát.
-Sült hús és sült krumpli.
-Te tudsz főzni?
-Tudok..-Megnyertem a főnyereményt.Igen ez már biztos. Niall becsüld meg őt!
-Te..tökéletes vagy Liam..-mosolygom neki.-mindenben!
-Nincs olyan,hogy tökéletes,Niall.Csak nem veszed észre a hibáim.Pedig rengeteg van.
-Akkor majd én kiderítem őket..de csak ebéd után.
Miután telepakoltam a tányéromat leült mellém.Ebéd közben egy mukkot nem szóltunk egymáshoz.
Segítettem neki utána összepakolni(két tányér kárára)
Aztán körbejártuk a várost. Teljesen más mint London.Tisztább, kisebb, nincs akkora forgalom..csak hiányzik belőle az a 3 idióta.Vajon mi lehet velük?
-És ez itt az az iskola ahol..-Liam éppen egy sárga épületet mutatott
-Te Liam.-szakítom félbe.-A többiek, jól vannak?
-Jó kérdés..Biztosan.Majd felhívjuk Harryt később.-ereszt meg felém egy féloldalas mosolyt,aztán folytatja tovább amit elkezdett.
-Liam!-megint belevágok a szavába, de nincs mit tenni ..túl kíváncsi vagyok és nem érdekel, hogy a lány osztálytársa,hogyan verte ki a saját fogát egy focilabdával.
-Hmm? -Fordul felém.
-Mi a kedvenc helyed a városban?-nem válaszol,csak bambán vigyorog.Elkapja csuklóm és magaután húz.
-Azt akartam utoljára hagyni,de ha már rákérdeztél..-és gyorsabb iramra kapcsolt.
-Liam! Lassíts!-alig kaptam levegőt.Mi lehet ennyire sürgős abban? Az egy hely, nem megy sehova!-Mi ütött beléd?
Nem válaszol csak vonszol tovább..
Már vagy 3 kereszteződésen vágtunk át.Többnyire a piroson keresztül,de ilyenkor még csak elnézést sem tudtam kérni,mert Li-nek esze ágában nem volt lassítani.
A szürke épületeket lassan zöld fű és fák sokasága váltotta fel.Mintha a város ezen része egy külön kis rétet alkotna.Hatalmas tölgyek vették körbe a sétálóutat. Itt-ott elszórtan egy pad.
Enyhített a szorításán és lassítani kezdett.Már normál tempóban mentünk tovább.
-Ott vagyunk?-zihálom.
-Nem tudom,hogy most itt jobbra kell menni vagy balra.Azt hiszem balra.
Mellé sétálok és úgy folytatjuk utunkat. A fák lombjai nem engedték átszűrődni a napfényt így viszonylag hűvös volt.
A padokon szerelmespárok.Tisztára mint azokban a nyálas filmekben. Inkább Liamet kezdem el fixírozni.
Arca kivörösödve, haja rendezetlenül meredt minden égtáj felé és egy füligérő vigyor.
Vajon hova visz? Miért ez a legfontosabb hely számára? Észre se vettem ,hogy megállt előttem, hátának ütköztem.-Bocsi..-aztán körülnéztem.
Az út kettéágazott előttünk.Mást nem igazán láttam.Ez lenne az a hely?
-Niall.Hunyd be a szemed és csak akkor nyisd ki,ha szólok.-bólintok. Erősen szorítom szemeim.Csak azt érzem,hogy összekulcsolja ujjaink.Önkéntelenül is mosoly szökött arcomra.
Lassan megéreztem a Nap meleg sugarait arcomon.
-Kinyithatod.-engedett el.
Egy kis tavacska elé vezetett.Kettő hatalmas fűz vett körbe minket.Mint egy kis rejtekhely ahol elbújhat az ember a világ gondjai elől.
-Ez nagyon szép.-nézek fel rá.
-Tudom.-kócolja össze a hajam.
-És miért ez ..?
-Hát..vakarja tarkóját.-Igazából itt minden olyan nyugodt.Szerettem volna,hogy lásd.
-Köszönöm,hogy megmutattad.-bámulok magamelé.
-Na gyere..veszek neked hotdogot.-nem hagytam neki,hogy megforduljon.Elkaptam és szorosan magamhoz öleltem.
-Ketchuppal kérem.
Liam
Nem tudom mi ütött ma belém.Teljesen olyan vagyok egész nap mint egy füligszerelmes tinilány.És most hogy megmutattam ezt a helyet Niallnak, csak mégjobban egy kis picsára hasonlítok.
Mint egy elcsépelt romantikus filmben..
-Akkor induljunk,gyere.-bólintott egyet és már úton is voltunk.
Elvittem a legközelebbi kajáldába. Ott telezabálta magát hamburgerrel én pedig inkább csak kólát ittam.
-Miéft nhem kéfsz?-nyámnyomgta teleszájjal, ami igazán étvágygerjesztő volt.Már megszoktam ezt tőle.
-Nem vagyok éhes.Nem rég ebédeltünk.-Leszuszakolja torkán a felét a kajájának aztán megszólal.
-Ma olyan más vagy.-piszkálja ki a salátát a hús tetejéről.
-Mire gondolsz?
-Nem tudom..én..csak más vagy.
-Ugyan olyan vagyok mint mindig.
-Nem..ma más vagy.-szedi ki a hagymát is.-Anyukád miatt?-sandít fel rám.
-Mi? Te még mindig ezen rágódsz?
-Neeem..
-Persze.Nem. Nem anyukám miatt vagyok más.Mert. Egyáltalán nem vagyok más..Ne szedd ki a paradicsomot is.
-Akkor kicsit megnyugodtam.Liam..Nem kérem.
Csak felsóhajtottam és Kifizettem a kaját.
-És most hova?-toppan mellém Niall.
-Menjünk haza.
Nem nagyon beszélgettünk a visszaút alatt és még így se vettük észre, hogy megérkeztünk. Az asztalon egy papírfecni feküdt.
-Ez meg mi?
Anyától van. Későn ér haza, mert átugrik a nem tudom kihez nem tudom mi miatt.Csak holnap jön haza.
-Mi az?-Bámulja a jegyzetet Ni.
-Miénk a ház.-nézek rá.
-Értem.
Megint síri csend telepedik közénk.
-Hány óra van?-szólal meg Niall.
-Hát..azt hiszem.-veszem elő zsebemből a telefont.-negyed nyolc.
-Sokáig el voltunk.
-Igen.-már megint mik gondolkozik?
-Lehet egy kérésem?-tudtam hogy van valami amin töri a fejét...
-Ha nem valami hülyeség..
-Fürdenél velem?
-Mi? Minek? -most már végleg összezavarodtam..
-Mert ..mert megkértelek.-fonja keresztbe karjait.
-De miért?
-Hát ha nem hát nem..Én nem erőltetek semmit..Megyek ..fürdeni.egyedül.
Villámsebességgel baktat fel a lépcsőn.
-Várj ..Niall! Állj meg!-rohanok utána.
-Mi az? -el sem hiszem,hogy már levetkőzött alsóra röpke fél perc alatt.
-Fürdök veled.
-Nem kell.-lehúzta az utolsó ruhadarabot és lassú léptekkel elindult a fürdő felé.
-Várj m..-és rámcsapta az ajtót.-Niall! Ne csináld már! Engedj be!
Ráhelyezem a kezem a kilincsre.
-Kérlek.
-Nem érdekelsz..
-Ni!!
-Mi a jelszó?
-Mi? Jelszó? Nem tudom..
-Akkor nem jöhetsz be.
Már megint mit ötlött ki ez a gyerek.Teljesen megőrjít.
-Akkor nem kapsz csokit ha nem engedsz be.
-Nem érdekel.-mintha valamit levert volna.
-Minden rendben?-nem szólalt meg.
-Kinyitottam az ajtót.-Mikor beléptem Niall a földön ült és a fenekét simogatta.
-Elestél?-sietek mellé és felsegítem.
-Elcsúsztam.-besegítettem a kádba.
-Csak a baj van veled.
Levettem a pólóm és szépen lassan miden ruhadarab lekerült rólam.Beültem Niall mellé.
-Este nem kaptam jóéjt puszit..-dünnyögi.
Közelebb hajolok és egy lágy puszit nyomok szájára.Elvörösödik.
-Most már..jobb.-bújik meg a habok mögött. A hatalmas ,,hegy" hamar el is tűnt előle amikor az egészet az én arcomba fújta.
Persze hamar ellentámadásba kezdtem.
Aztán amikor a számba szerette volna nyomni a tusfürdőt véletlen, de tényleg véletlen, hozzáértem..ott.
Először mindketten ledermedve néztük egymást.
-Bocsánat.-mászok vissza az én felemre.
-Semmi..-csúszik arrébb.
Persze ez a 'semmi' még nem a dolgok lezártát jelentette,mert ő nagyon nem akarta elhinni ,hogy véletlen volt.Lábát óvatosan helyezte lábaim közé. De persze nem direkt csinálta.
-Niall.
-Mi van?
-Vidd innen a lábad.
-Még is hova? Kicsi ez a kád, már nincs hely.
-Akkor tudod mit?
-Mit?
Megfogtam csípőjénél és ölembe ültettem.
-Így már van helye a lábadnak?-csak bólogatott.
Lehelete csiklandozta arcom.Most magasabbnak tűnt mint én.A szemeit vizslattam...
-Megcsókolhatlak?-suttogtam.
-I-igen.-hajolt közelebb.
Most vadabbul csókoltam mint reggel. Meg is lett az eredménye. Az agyamból a vér más területekre vándorolt..és szerintem Niall-nál sem volt más a helyzet.
-Liam..Akarom!-vált el egy pillanatra tőlem Niall ,aztán visszanyomta ajkait az enyémekre.
