Egy kis segítség-37*

Sziasztok! Semmi késéssel, időben elkészültünk a résszel. :) Reméljük tetszeni fog ez a rész :P
Jó olvasást!


Louis

2 hét telt el azóta hogy elkezdtük ezt Zaynnel.És ennyi időnek bőven elégnek kellene lennie,hogy megszokjam, de vajon képes leszek megszokni hogy másokat félholtra verünk?
Zayn végzi a piszkos munkát , vagyis végezte amíg meg nem unta hogy csak bámulom az eseményeket mint egy birka.
És azt hiszem itt az ideje hogy ilyen szempontból én is ,,hasznossá" tegyem magam.
Mikor először cselekedtem egy elég fiatal srácról volt szó, körülbelül annyi idős lehetett mint én, vagy talán még fiatalabb, nem fizetett rendesen így életbe lépett a mi feladatunk. Mikor be léptünk lefagyott, de megértem , én is ezt tettem volna.Talán még el is menekülök. De ő nem tette-lehetséges hogy azért,mert nem értette miről van szó.
Az undor amit akkor éreztem magam iránt szinte felemésztett.Mikor már ötödszörre húztam be neki, majd nem elbőgtem magam.
Gyűlölöm Daniel eszközeit.Gyűlölöm , hogy mi vagyunk az eszközei.
Gyűlölöm magamat hogy megtettem. 
Talán ez a két hosszú hét volt életem legrosszabb két hete, de lehet hogy volt már rosszabb is.
De felrakom a kérdést meddig fog tartani ez?
Mikor hagy minket békén?
mikor nem fogunk tőle függeni?
Talán soha.De nem bírnám ki már sokáig.

Mindig mikor visszaérünk egy-egy fárasztó ,,munkából" leakarom vakarni a bőröm.Ilyenkor általában leveszem a fekete ruhadarabokat magamról és folyatom magamra a forró vizet a zuhanyzóban.
De persze történtek jó dolgok is, ha nevezhetem így..
Mióta Harry megkért hogy fejezzük be és csak beszélgessünk azóta így is teszek.Hisz mit gondoltam? Érzek valamit iránta? Vagy ő én irántam? Ez hülyeség.
Közben gyakran találkozgattam Eleanorral,aki ezeket az összeruccanásokat randinak hívja.
és járunk, de persze a fiúk még nem tudják mert Harry sem érdeklődött iránta.
Zaynt meg persze ez nem érdekli, Liam és Niall...Ők meg Liam és Niall.

-Megint egyedül vagyok itt...-fújtam ki a cigi füstöt.
Mit csináljak? El elment a drága egyetlen Taylorral.Zayn épp nem ér rá mert elhúzott valahova, Harry gondolom most szabad, de inkább nem csesztetem, semmi szükségem arra hogy lesmároljam aztán kiakadjon rám.De amúgy miért csókolnám meg? 
Liaméket meg hagyom...vagyis már a szobájukba sem megyek be kopogás nélkül.nem mint ha zavarna hogy ő meg Ni..csak nem akarok rájuk nyitni és egy lelki traumát szerezni.
-Jah, egyedül- helyeztem vissza a számba a szálat.
 Mit csináljak!? Megesz z unalom...
Csak Harry a szabad...szóval..
Előhalásztam a telefonom és már tárcsáztam is Harryt.
Kicsöng ...kicsöng....
-Szia-szólt bele a másik oldalról.
-Szia, otthon vagy?-kérdeztem reményteli hangon.
-Ohh igen, de most csengettek..Mindjárt visszahívlak..-rakta le a készüléket.
Vajon ki lehet az? Biztosan csak Anne...vagy Gemma...
Nem tudom...

Az órára pillantottam.A perc és másodperc mutató rohamosan szaladt körbe és azon kapom magam, hogy megsértődtem hogy már 20 perce nem hívott vissza.
 A telefonom képernyőjét bámultam amikor megvillant rajta Harry neve és megszólalt az idegesítő csengőhangom.
-Szia, bocs hogy eddig tartott...
-Szia..semmi..
Még hogy semmi?! Húsz perce várom hogy felhívj te köcsög...

Harry

A tv előtt ültem és a maradék sütit zabáltam amivel Gemma próbálkozott mikor megszólalt a telefonom.
-Louis..-néztem csodálkozva. egy jó ideje nem hallottam a hangját. Fojton azzal a csajjal lóg.
Éppen hogy felvettem a telefont mikor meghallottam a csengőt. Szóltam Lounak hogy majd hívom, letöröltem a csoki máztól maszatos számat 
és látogatóm elé siettem. Jobban mondva látogatóim. Taylor és Gemma ácsorgott a kapuban.
-Oh..sziasztok!-kiabáltam ki, de nem rohantam eléjük hiszen zokniban voltam.-gyertek csak.
-Szia!-üdvözölt Eleanor mikor elment előttem.
-Szia Harry-sandított rám Tay ,én csak tartottam tovább az ajtót.-maszatos vagy-arcomhoz emelte a kezét és tenyerével letörölte.
-Így jobb.-konstatálta.
-Köszi-mosolyodtam el aztán becsuktam az ajtót.
-És minek köszönhetem szívélyes látogatásotokat nem mintha..
-Buli.-mosolygott rám Eleanor, miközben lehúzta magáról a kabátját Taylorral együtt és a fogasra dobták.
-Üljetek csak le!-intettem a kanapé felé.-Miféle buliról van szó?-ugye most nem azt akarják mondani hogy megint az én házam ..Anyut és gemmát is beleértve és itt kezdődnek a gondok..fogja megsínyleni, mert
abba tutira nem megyek bele.
-Tudod Harry..-dőlt hátra kényelmesen Taylor.-Mivel elvállaltam hogy nálunk tartsák a sulis szilveszteri bulit ..nehogy megint kihívják a rendőrséget a torna teremhez..-tette hozzá kelletlenül.-és nem mellesleg drága barátnőm pasijának is közeleg a szülinapja.-dobta át a kezét Eleanor vállán és kissé magához húzta. 
-Arra gondoltunk egybe vonnánk a kettőt és Lounak ez lehetne egyben meglepetés bulija.-bukott ki Elből.-szóval a pasija mi?Hát ez remek. mégis mikor akart róla beszámolni, majd az eljegyzésükön. na jó..lehet kicsit túllihegem a dolgokat.
-És hogy jövök én a képbe?-lehuppantam a kanapéval szemközti fotelbe.
-Egyértelmű nem?-mosolygott kedvesen Tay.- te vagy az ünnepelt legjobb barátja.
-lefordítva segítsek a pakolásban mi?-néztem a szemébe.
-Így is felfoghatod. -rántotta meg a vállát.-mindenkit bevonunk akit csak kell ,de Louis nem tudhatja meg.-tette hozzá Eleanor.
-És ebbe te önként belementél Tay?-támaszkodtam térdeimre.
-Az egészet Eleanor miatt csinálom.-jelentette ki komolyan.
-Oh, hogy összehangolódtatok ti ketten.-tekintetem a két lány között cikázott és el kell hogy ismerjem Eleanor valóban hasonlított Taylorra. ha eddig nem is, Taylor mindenkire hatással van és Eleanor személyisége már teljesen Taylorfüggő lett.
-Hát..-mosolyogtak össze. 
-Jó..oké..benne vagyok. 
-Pompás!-ugrott fel Tay és még csettintett is hozzá.-hívlak a részletek miatt.Mehetünk El?-nézett le az említett személyre.
-Persze.-ugrott ő is talpra és máris a kabátjukat vették.
-Hát ez aztán villám látogatás volt.-biggyesztettem le számat megjátszott szomorúságomban.
-Ne aggódj, az elkövetkezendő időben úgyis gyakran találkozunk, nem igaz?-Taylor kiengedte maga előtt Eleanort az ajtónál és még visszafordult. 
A beáramló hideg levegő miatt megrázkódtam.-Amúgy Harry?
-Hm?-eddig a járólapot pásztáztam ,de most rá emeltem a tekintetem.hirtelen előre lépett és rányomra száját az enyémre. Nem hunytam le a szemeimet ,sőt inkább csak kikerekedtek a meglepettségtől.
-nehogy megfázz nekem. Kitalálunk egyedül is.-mondta mikor elváltunk és kacsintott egyet.
-Oh..oké.-intettem nekik és becsuktam az ajtót. Még hallottam ahogy Eleanor felkuncog.-Most mi van?4-mondtam ki hangosan. 
-Mi az hogy ha olyan kedvében van akkor megcsókolhat ,de ez visszafelé már nem működik..mit akar tőlem ez a lány..-dőltem el hanyatt a kanapén.-Louisnak meg barátnője van.Hmm.és most bulit szervezünk neki.-könyveltem el a hallott információkat.

-A francba Louis!-kaptam a zsebemhez a telefonom után és már tárcsáztam is.
-Bocs hogy eddig tartott-szólaltam meg mikor felvette a telefont.
-szia..Semmi..
-Amúgy mi újság?-kérdeztem.
-Semmi csak ..gondoltam..tudod..szóval..nem mehetek át hozzád?
-Mikor kellett engedélyt kérned?-mosolyogtam ,bár tudom úgy sem látja.
-Hááát...-húzta el a szót.
-Jó inkább hagyjad.Gyere csak nyugodtan.
-Oké..köszi..akkor 10 perc és ott vagyok..-tette le a telefont.
Vajon most miről akar beszélni? Talán elmondja Eleanort? A lényeg hogy nem szabad semmit se gyanítania, mert akkor vége.
10 perc pont elég arra hogy ..üljek a kanapén és bámuljak ki a fejemből.
Előre hajoltam így sikeresen elértem a sütis tálat.
-Gemma, Gemma, Gemma..mi lenne velem a sütid nélkül?-haraptam bele a csokis valamibe.
Kellene kakaó hozzá és akkor igazán finom lenne, sőt tökéletes.
Bekapcsoltam a tv-t hogy legalább valami alap zaj legyen, ha már úgy is unatkozok.
Csengettek..
-Nyitom!-kiáltottam, de persze úgy sem hallja.
Elfordítottam a kulcsot és kitártam az ajtót.
-Nem veszünk semmit..-ásítottam , mikor megláttam arcát.
-Haha..-lépett be.
-Szia!-öleltem meg mert alig láttam az elmúlt napokban.
-Szia-hangja döbbent volt de hamar visszaölelt.
-Kééérsz sütit?-kérdeztem miközben besétáltunk a nappaliba.
-Köszi,de nem kérek.
-Nem tudod mit hagysz ki.-nevettem miközben befaltam egy újabb süteményt.
-Kicsit olyan lett az arcod..-mutatott az említett területre.
-Hol?-töröltem meg számat.
-Nem ott..
-Akkor itt?-simítottam végig államon.
-Nem..ajj..itt..-sétált közelebb hozzám és arcomat megsimította hüvelykujjával.
Pont mint Taylor, csak Loutól jobban esik.
Kicsit lefagyhattam, ezért megköszörültem a torkom.
-Ohh bocs..már kész is...-lépett egyet hátrébb.
-És mi szél hozott?-kérdeztem , hogy eltöröljem azt a kínos pillanatot.
-Csak látni akartalak, mert már aggódtam hogy van valami.
-Nincs semmi..
-Az jó..gondolom-mosolygott, de volt valami a mosolyában ami fura volt.
-És veled történt valami új?-ültem le a kanapéra megpaskolva magam mellett a helyet.Louis vette a célzást és leült.
-Semmi érdekes..
-Na  és mi van veled és Eleanorral?
-Hát...járunk...
-Jártok? Akkor sokáig! És végre töröld le a  szűzike jelzőt magadról..-kacsintottam.
Tomlinson , kössz hogy tőled tudtam meg utoljára.
-Igyekszem.-nevetett kicsit kínosan.
-Na és hol van a sátán?
-Ohh hogy Zayn?-bólintottam.
-Nem tudom,de ő már csak ilyen.
-Igen az biztos.-nevettem
-Tudod, nem nagyon számol be az ügyes-bajos dolgairól, de azért engem is érdekelne merre mászkál állandóan.-morfondírozott.
-És komoly?..-szegtem tekintetem a szőnyegre. Alaposan megvizsgáltam és észrevettem néhány szál szakadást rajta.-mármint Eleanorral?-tettem hozzá gyorsan.
-Hát, ez esküvő még nincs tervben ,de..kedvelem..azt hiszem.-elkezdte kapirgálni a kanapé anyagát.-és te meg Taylor?
-Nem kedveled, igaz?-néztem arcát.
-Nem..nem igazán.-rázta a fejét.
-Sejtettem.-én is a kanapét kezdtem pisztergálni.-Taylor eléggé, kifürkészhetetlen.
-Hm..Így is lehet fogalmazni.-gúnyosan elvigyorodott. Egyik ujjaink összetalálkoztak egy óvatlan pillanatba így gyorsan elhúzta a kezét.
-Ezt..ezt meg mégis hogy érted?-ráncoltam össze szemöldököm és felkaptam a fejem.Persze még véletlenül sem lenne képes rám nézni.
-Inkább kiszámíthatatlan-alig hallhatóan beszélt.
-Csak azért beszélsz így róla mert nem ismered igazán-emeltem fel a hangom. Én is szidalmazhatnám Eleanort, latolgathatnám neki miért nem illenek össze, de nem teszem ,mert elfogadom ,hogy boldog mellette.

-Túlságosan jól ismerem.-szöszmötölt tovább és engem teljesen kihozott a sodromból.
-Ha nem tudsz vele megbékélni ,akkor jobb ha engem is elfelejtesz!-ugrottam fel a kanapéról.Erre már rám kapta a szemeit. Nem gondoltam át miket is beszélek.
-Képes lennél...-suttogta.
-Képes!-vágtam rá ellenmondást nem tűrően. Tudtam hülyeségeket beszélek és később ezt nagyon meg fogom bánni, de azt látni akartam ,hogy szenved. Ahogy én szenvedek Eleanor miatt. Nem tudom pontosan miért. Talán mert Lou jobbat érdemel...Tényleg nem tudom..
-Ha ezt akarod Harry.-sóhajtott.
-Azt akarom hogy végre viseld el ,hogy boldog vagyok valakivel, de neked senki sem jó! Viszont ha te ezt nem akarod..
-Azt nem akarom ,hogy porig tiporjon!-ugrott talpra.-nem akarlak sírni látni, nem akarom hogy fájjon neked, nem akarlak..Harry..hidd el nem akarlak boldogtalannak látni...nem akarom hogy..-hangja egyre jobban halkult végül elcsuklott és előtörtek a könnyei. Leszegte a fejét. A lélegzetem is elállt. 
-Lou én..-nyújtottam felé kezem ,de ellökte.
-Hagyd!-mondta és megtörölte szemeit.-fontos vagy nekem! érted?- fúrta könnyes tekintetét az enyémbe.-és féltelek. Ennyi az egész.-mondta halkan. kicsit közelebb léptem hozzá.
Látva kivörösödött szemeit ,könny áztatta arcát, sápadt ajkait, mosoly kúszott a számra. Annyira gyerekesen nézett ki. Kiszolgáltatott volt.
És abban a pillanatban a világról is lemondtam volna csak hogy megölelhessem.
-Köszönöm.-suttogtam ,mikor a nyakába temettem az arcom.csak állt mint egy darab fa végül megragadta a derekam és közelebb rántott magához ,vállamba dörgölte homlokát.
Elhajoltam tőle és végigsimítottam az arcán. Lehunyta a szemeit. 
Betegesen szorította pólóm alját, mintha sosem akarna elengedni. 
-Annyira nehéz..-alig jött ki hang a torkán ,de a tátongó, üres házfalak visszaverték szavait. Tudtam valami bántja. Valami ,amit nem mond..vagy éppen nem mondhat el..Milyen bajba keveredtél megint te kis idióta.Kinyitotta a szemeit. Kékségei kimerülten csillogtak.
Másik kezemet is arcához vezettem és lehajoltam hozzá.
-Minden rendbe jön..meglátod.-súgtam ajkira. Hatalmas szemekkel vizslatta enyéimet. Elengedtem egy megnyugtató mosolyt és még közelebb hajoltam. Szemeim maguktól csukódtak le.
Hiába tiltakozott bennem valami ,miszerint Louisnak barátnője van, tudtam, a lelkem mélyén sejtettem..nem szerelmes Eleanorba.
Ajkaim súrolták az övét. Hihetetlen érzés volt puha bőréhez érni.

Egy éles hang hasított a csendbe. Louisszal ,mint verebek a puskalövésre rebbentünk szét..még mielőtt megcsókoltam volna.
zaklatottan néztünk a másikra immáron két méter távolról. 
szólásra nyitottam a számat ,de végül csak gyengén megráztam a fejem és az ajtóhoz siettem. 
Mekkora hülye vagyok. talán annyit mondok neki bocsánat és azzal lerendezem. Egyre furább ez az egész..


Niall

Ülök..és csend van..még alszik,pedig már dél is elmúlt.Ez fura.De nem keltem fel.Tetszik a szuszogása és a nyugodt arca amint békésen álmodik. Kicsit elmosolyodtam mikor valamit motyogott.
Kicsit bánt hogy a fiúk megtudták hogy lefeküdtem Liammel,de nem fordítanak akkora figyelmet az ügyre.
-Hány óra van?-ült fel az ágyon és megtörölte szemeit.
-Fél egy.-Mosolyodtam el.-Sokáig aludtál.
-Az biztos, te mikor keltél?
- Nyolckor már fent voltam.
-És azóta ott ülsz és bámulsz?-kicsit elvörösödtem hogy rájött arra mindeddig őt vizslattam.
-Lehet...-nevettem harsányan.
-És mennyi az esélye hogy nem?
-Kevés..
-Ohh...-lerakta lábait a padlóra.
-Mit csinálsz ma?-kérdeztem a hűtőhöz sétálva és kikaptam belőle egy üdítőt majd öntöttem belőle Liamnek.
-Semmi különöset...
-mert arra gondoltam , hogy elmehetnénk valamerre.-sétáltam oda hozzá kezébe nyomva a poharat.
-Köszi..-szinte suttogta a szavakat.
-Mit gondolsz az ötletemről?-ültem le mellé.
-nem rossz ötlet, de hova?
-Azt még nem tudom, talán elmehetnénk a közeli kávézóba.
-Talán..
-Kérsz valamit enni? Ha akarod akkor sütök neked valamit..például tudok palacsintát sütni, de csak azt.-nevettem.
-köszi de majd összedobok valamit..-legyintett.
-Nem! Én csinálok neked valami finomat , te pedig itt maradsz az ágyban.-vettem ki az üres üvegpoharat.

A konyhába siettem és elővettem a szükséges alapanyagokat a hűtőből.
Még szerencse hogy van itt pirító.
Miután beraktam a kenyereket a kenyér pirítóba elővettem egy kiskanalat és egy vajazó kést.
A kész kenyér szeleteket egy tányérra tettem,megvajaztam és lekvárral bevontam.
-Tessék!-pördültem oda hozzá.
-Köszönöm..de mondtam hogy nem...
-Kuss egyél!
Elégedetten néztem ahogy beleharap a kreálmányomba.
Miután lenyelte a falatot megszólalt:
-kérdezhetek tőled valamit Niall?-hangja suttogónak hatott, de még mindig a reggeli rekedtes hangja volt ez. Megmosolyogtam .

-igen.-ültem le szembe vele egy székre.
Sóhajtott egy nagyot ,amit nem tudtam mire vélni ,majd megtörölte a száját a kezével.
-Csak..nem is tudom, hogy tegyem fel.-mosolygott kínosan.
-Liam ne izélj már! csak mond! nyugi.-csillapítottam ,bár én is idegesen tördeltem ujjaimat. Elképzelésem sem volt róla most meg mi lelhette.
-Akkor nem köntörfalazok csak felteszem nyíltan és tisztán.-mondta és a szemembe nézett.-Niall te..szóval neked inkább a fiúk jönnek be?-kicsit elvörösödött.
Összeráncoltam a homlokom. Először le se esett mit akar ezzel.
-Jah, hogy meleg vagyok -e?-engedtem le magam mellé a kezeimet.Bólintott.-Miből gondolod?-előrenyúltam és letörtem egyik pirításának a csücskét.
-Ez még kérdés? Niall ,szív baj nélkül közölted velem ,hogy dugjalak meg!-kelt ki magából.Nem nagyon kavartak fel a szavai ,boldogan rágcsáltam tovább.
-Mégis te kezdeményeztél.-megint lecsíptem egy falatnyit a kenyeréből.-Nem igaz? Ráadásul részeg voltál.-sandítottam rá a tányérja fölül.
-Jó, de...Itt van a tiéd lehet!-lökte arrébb a tálat.Megrántottam a vállam és az ölembe vettem ebédnek készült reggelijét.

-Hallgatlak.
-Részeg voltam..
-Pontosan.-csettintettem egyet.-de ez nem mentség.-vigyorogtam, amivel Liamet teljesen kiakasztottam.
-Én is jól tudom. Válaszolnál végre a kérdésemre?!-emelte fel a hangját.
-Öhmm..tudod ezen igazából még sosem gondolkoztam.-biggyesztettem le a szám.
-Niall...-morogta nevem.
-Jaj Liam, ha ettől nyugodtam leszel akkor tessék: Nem. nem vagyok meleg-közöltem higgadtan és lenyaltam ujjaimról a rájuk ragadt vajat.
-Ah..az jó...gondolom.-konstatálta és kicsörtetett a fürdő felé.-és akkor ez a mai program nem randi.-dugta még vissza az ajtóból a fejét.Elnevettem magam.
-Nem-ráztam hevesen a fejem.
-Jó..-motyogta magának és rámcsapta az ajtót.Hűha..ez érdekes volt.
 Lepucoltam a kezeimet a tányér fölött, majd Liam karórájára pillantottam az éjjeliszekrényén. Lassan délutánba fordul az idő.
  Liam átaludta a fél szombatot.
Igen szombat van, és mi itt rohadunk a kollégiumba. Mostanában Liam nem nagyon mászkál haza. Talán megsajnált ,hogy fogságra vagyok ítélve és nem röppenhetek csak úgy haza ha kedvem tartja.
Közeleg az újév. Nem értem miért nem tudtak volna akkor szünetet adni. Így szilveszterre csak egy hosszúhétvége jut. Hülye oktatási rendszer.
Ilyenkor legalább nincs akkora hangzavar. Csak néhányan maradnak benn a hétvégére. Köztük Louis és Zayn is. Mondjuk ha valakiket, őket aztán nem látni sűrűn.
hirtelen megszólal valami a folyosón. Valaki a suli rádióba dumál. Nincs erőm feltápászkodni úgyhogy próbálok fülelni ,amennyire tudok és szerencsére a lényeget meg is értem. Szombat délután van a kollégiumi takarítás. Ez annyiból szokott állni hogy 
le kell adnunk a kulcsainkat és a takarítók elözönlik az emeletet. Az egész épület be van osztva. Mivel mi a második emeleten vagyunk négytől hatig kell elhagynunk a szobát.
most viszont, mint megtudtam, a mi emeletünk lesz az első, azaz kettőtől négyig le kell lécelnünk. Mi szükség van erre.Jó kérdés, egyáltalán akkor minek van kétnaponta szoba ellenőrzés. 
Megint az órára pillantok.
-Hoppá!-ugrok fel és végigpásztázom a szobánkat.
Bevetetlen ágyak, mocskos cipők az ágy alá dobva. Néhány gönc a földön hever vagy éppen kiesni készül a szekrényből.
-Ezt a lepra telepet.Így már világos miért van minderre szűkség.-tisztázom magamnak, végül a fürdő felé indulok hogy kicsit siettessem szegény Liamet,hiszen 10 percen belül fel kell szívódnunk. Ahogy a kilincs felé nyúlok kivágódik az ajtó és szépen orrba talál. Az ütéstől fénylő pontok kezdenek röpködni a szemem előtt.
-Niall..-hajtja be Liam az ajtót maga után.-te meg mit csinálsz?
-Ébben jöddem neged szólni hogy el géne mennüng..-dünnyögtem miközben kezemet az orromhoz szorítottam.
-Vérzik az..-mutat az arcom felé.
-Nem mondod...-kapom oda a másik kezemet is és berontok a mosdóba. Liam végig mögöttem ácsorog.-ne bámulj! Menj és pakolj össze 10 percünk van és nagyon nincs kedvem ahhoz hogy megint bennfogjanak büntetésből és mások után is én nyaljam a ganét!-néztem arcát a tükörből.
-Jó..de -fordult vissza.-megleszel.-szemet forgattam.
-Igen, igen csak menj már!

Míg próbáltam elállítani a vérzést, Liam ide-oda dobálta a szanaszét heverő ruháinkat.
Végül elmúlt.Nem vérzik.
-Fújj!-dobta rám az..alsómat?
- Mi a..?-vettem le a k3pemről.
-Vigyázz hogy hova rakod a cuccaid..-mutatott felém egyik kezével miközben próbált beágyazni.
-Ezt nem én vettem le...-mosolyogtam rá gonoszul.
-Kurva vicces vagy-fordult vissza az ágy felé.
-Ohh ez nem vicc.
Felmutatta középső ujját ezzel jelezve hogy elmehetek az francba.
Mosolyogva lépdeltem a szekrényemhez hogy megigazítsam a ruháimat.
-Umm niall ...
-Igen?
-Kopogtak..
-A franc...-gyorsan becsaptam a szekrény ajtóm.
Berohantam a konyhába és minden mosatlan edényt beraktam a mosogatóba.De így egy magas hegy tornyosodott.
-Asszem kinyithatod...-csettintettem.
-Kössz...
Felkaptam a lábamra a cipőm és zsebre vágtam a tárcám a telefonom mellé.
A kabátom is felvettem így teljes volt a kép.
Miután bejött a takarítónő gyorsan leléptünk Liammel.
-Ez gyors volt.
-Mi?
-Az összepakolás...
-Ohh ...
Néhány saroknyira megtaláltuk a kávézót.
-Itt volnánk és még egyszer ez nem randi..
-Persze hogy nem édes!-kacsintottam rá.

A kávézó falai sárgák voltak és kör asztalok helyezkedtek el a boxokban.
-Menjünk oda hátra-mutatott egy üres helyre.
-Nekem oké.-indultam el előtte és befészkeltem magam. Velem szembe lepakolta a kabátját ,kedvesen rámosolygott és visszament a pulthoz. Hol a poháralátéteket ,hol az itallapot forgattam kezeim közt mire Liam visszaért...két hatalmas csokis, habos akármivel a kezében.
-Remélem megfelel.-tolta elém az egyiket.
-Az majd mindjárt kiderül..-dörzsöltem össze a tenyereimet és kiéhezett tekintettel mustráltam a bögrém, mire Liam felkuncogott és beleivott sajátjába.
-Ez iszonyat finom.-nézem rá csillogó tekintettel.
-Azt látom.-húzta fel a szemöldökét.
-mé' most mi va'?-törölgettem a szám, ami a jelek szerint tocsogott a csokiban.-jah..
-Na várj csak.-közölte és felpattant az asztaltól. mikor visszaért egy szívószálat nyomott a megmaradt forrócsokimba.-Így könnyebb lesz meglátod.-mosolygott és a sajátjába is tett egyet.
-Hány óra?-kérdeztem kis idő múlva.
-Fél három ,miért? Amúgy ott az óra a fejed felett.-biccentett az említett irányba.
-Mind egy..-duzzogtam. Még fél óráig itt kell tartanom...
Természetesen kettőnk közül én végeztem ki előbb a csokit és most csak bámultam ahogy Liam néz kifelé a mellettünk lévő ablakon és szürcsöl.
-Mész valahová?-tette a poharat az asztalra, amiről én le sem vettem a tekintetem. Rendelhettem volna magamnak még egyet de annál jobb ötletem támadt és még kényelmesebb is.
Mikor Liam leszegte tekintetét a pohár aljára és azt nézte hogyan apad a benne a csoki, gyors mozdulatokkal átejtettem a szívószálam az ő bögréjébe előre hajoltam ,megtámaszkodtam mindkét kézfejemen és akárcsak egy elvont romantikus filmben szempilla rebegtetve kezdtem szívni 
a kihűlt italt.

-Niall!-dőlt hátra a meglepettségtől.-mégis mi a faszt csinálsz?
-Nem egyértelmű? Elhappolom a kajádat.-motyogtam a szívószállal a számban.
-Azt már nem! Kérj magadnak egy másikat!-közelebb hajolt és megpróbálta visszaszerezni ami amúgy is az övé volt. 
-A-a..-fogtam le a poharat, erre ő is a szájába vette a szívó szálat. Rám nézett, így találkozhatott kihívó tekintetemmel. Arcunkat alig választotta el néhány centi.
Mindketten inni kezdtük a dermedt csokit, mire végül kiürült a pohár. Ekkor egyszerre nevettünk fel.
-Mindenképpen többet ittam.-fontam keresztbe karjaimat diadalittasan.
-Jó a technikád.-mondta lemondóan.
-Hát igen..a szívó technikámra valóban nincs panasz.-fúrtam tekintetem övébe és a lehető legperverzebb mosolyomat csaltam az arcomra.
-Idióta.-röhögte.Ebben a pillanatban kinyílt a kávézó ajtaja és néhány csinos csaj jött be rajta. Ekkor kapcsoltam. Felnéztem az órára. 
-Francba..-suttogtam és gyorsan magamra cibáltam a kabátom.
-Beléd meg mi ütött?-aggodalmaskodott Liam.
-Áh..most rohannom kell.-léptem ki a boxból. Ahogy elhaladtam a döbbent képű Liam mellett még megtámaszkodtam a vállán és lehajoltam.-Sok sikert, a többi rajtad múlik.-Súgtam oda neki ,aztán kiegyenesedtem.-Akkor később!-intettem hátra ,mikor utánam fordult.
Kiballagtam a kávézóból. Titkon végigmértem a lányokat. Jobban mondva egyet Daniellet. Csinos volt. Konzervatívan öltözködött mégis kitűnt a tömegből. 
Kilöktem az ajtót és elindultam. nem volt tervem merre, csak mentem. hatalmába kerített valamiféle hatalmas üresség és szinte már fizikailag fájt.
Az imént bent annyira elfeledkeztünk a külvilágról hogy akár két buzinak is nézhetett volna minket bárki aki látott. 
remélem azért Liamnek össze jön. Sokat beszélt az exéről és tudtam hiányzik neki. Én pedig betartom a szavam: ahogy tudok segítek neki. Tudtam hogy ma Daniella itt lesz...pontosan tudtam. Liam este pedig úgyis kifaggat honnan volt fogalmam erről az egészről. 

Eszembe jutott a felém intézett kérdése, az identitásomról. Elmosolyodtam. Viszont akkor is igazat mondtam ,mikor azt válaszoltam neki, még nem gondolkoztam rajta.
Lassan már én sem vagyok biztos a válaszban. feltámadt a szél. Megpróbálom szám elé húzni kabátom nyakát ,de csak nem sikerül.
Egy dologban viszont most már biztos vagyok. Szerelmes vagyok Liambe. A tömött járdán néhány járó kelő a vállamnak ütközik ,de ebben a rohanó világban senkinek nincs ideje hogy elnézést kérjen a másiktól.

Ellenben azzal is tisztában vagyok hogy Liam mást szeret és eszem ágában sincs Daniellevel felvenni a harcot. Ha Liam az mellett lehet ,akit szeret és én boldognak látom..az máris felért egy sikerrel.

Egy halvány mosollyal és azzal a tudattal hogy Liam most azzal van akit szeret lépdeltem.

Ez a mosoly Liamért van.-Gondoltam. De valójában sírni tudtam volna. 

Nem-üvöltöttem legbelül. Nem szabad ilyennek lennem.

Ez önzőség lenne.

De az alku úgy állt hogy amíg újra össze nem jönnek addig  lefekszik velem.Addig az enyém, de utána elfelejti. 

Csak mentem és mentem a széles utcákon, míg nem kiértem egy parkba.

Itt még nem voltam, de tetszik ez a hely.

Leültem a hozzám legközelebb eső padra.

Legalább kiszellőztethetem a fejem.

A szél kezdett felerősödni, közeleg a vihar.Pedig olyan szép napnak indult.

És még a szobánkba se tudok vissza menni az átkozott takarítás miatt.

-Francba-nevettem kínosan mikor szinte szakadni kezdett az eső.Ez Anglia.

Sokan hülyének nézhettek hisz egyedül én maradtam itt a parkban és hagytam hogy elázzak.

Viszont élveztem ahogy a jéghideg cseppek végig folytak arcomon,de ha teljesen átázok akkor számíthatok egy kiadós megfázásra.

Felálltam a padról és sietve sétáltam a kollégium felé.Lehet hogy már végzett az a nő.

Most hogy rendesen áthűltem csak egy forró fürdő hiányzik.

Bekopogtam a szobába.

Csend.

Mégegyszer bekopogok.

Semmi.

De a kulcs akkor a portán van.

Irányt változtattam és lesiettem a lépcsőn.

-Elnézést.Elszeretném kérni a szoba kulcsunk Liam Payne és Niall Horan, a szoba szám...izéé...-nevettem kínosan.

-Várj..Azzal a szobával most végeztek, tessék nyomta a kezembe a kulcsot.

-Köszönöm.Viszlát!-köszöntem el és ,magam után hagytam még egy lépcső sort.

Mikor végre kinyílódott az a kibaszott ajtó, gyorsan levetettem kabátom, a cipőm és elindultam a fürdőbe,ahol nemsokára megengedhettem a zuhanyt.

Remélem szétcsesztem azt a rendet amit csinált az a nénike.

Kellett rendet raknia,de ha nem csinálta volna meg akkor elnyel minket a szemét lavina.

Féloldalas mosoly kúszott arcomra mikor bevillant hogy Liam megdobott reggel az alsómmal, ami az ágya alatt volt.

Mióta kerestem.-nevettem magamban.

Elzártam a csapot ,mert ha így folytatom Liamnek nem marad meleg víz. Így van ez a koleszokkal.

De nem akartam kikászálódni a meleg, páradús szobából.

Derekamra csavartam egy törölközőt hogy megvédjen a hidegtől, de nem tette,mert szinte vacogó fogakkal indultam el a szekrényem felé.

De amilyen ügyes vagyok belerúgtam az ágyam lábába.

-Bassza meg!-estem el.Kezem közé vettem a lábam és lenyugtáztam hogy nem tört el.

De akkor is fáj.Felültem az ágy tetejére.

A hajamról ölembe landoltak a lefolyó víz cseppek.

Néhány bátrabb volt és arcomon folyt végig, így összemosódtak a könnyeimmel.

Nem a lábam miatt sírtam. Az nem fájt annyira.

-Liam akarlak...-dünnyögtem tenyerembe.

Még jobban rám tört a sírhatnék.

Próbáltam csuklóm belső részével letörölni a sós cseppeket,de nem nagyon akart összejönni.Olyan vagyok mint egy rossz ribanc.Nem rosszabb azok legalább nem hagynák elúszni azt akit szeretnek.

Magamhoz öleltem a takaróm.De olyannyira elfáradtam a nap folyamán , hogy  könnyektől áztatott szemeim maguktól hunyódtak le és merültem álomba.

Arra keltem hogy valaki figyel.

-Liam..-nyüszögtem.

-Niall..Jól vagy? -mikor ránéztem újra elakartam sírni magam, de nm szabad.

-Persze miért?

-Mert a szemeid vörösek, Te sírtál?

-Dehogy csak nagyon fáradt vagyok és sokáig dörzsölgettem őket.

-Niall, szólj ha valami baj van, jó?

-Jó.-erőltettem magamra egy mű mosolyt.

-Oké. És ..még annyi hogy köszönöm,de honnan..?-nem hagytam befejezni.

-Ez most ne érdekeljen.-lassan felültem az ágyon és a szekrényemhez sétáltam , kivettem belőle egy alsót és egy pólót.

-Niall, én akkor is nagyon köszönöm és ha valamivel meghálálhatom..akkor..

-Te tényleg ilyen vagy?-nevettem.-Nem azért csináltam hogy kapjak cserébe valamit, hanem mert erről szólt az alku, ott segítek ahol tudok.

-Sokat aludtam?-bújtam vissza a meleg takaró alá.

-Nem vészes. Végül is..fél kilenc.-nevette el magát.

-Huh..-dőltem hanyatt, magamra húztam a takarót és összekulcsoltam ujjaimat a mellkasomon.

-Eléggé eláztam..-nézett végig magán.

-Aha, engem is elkapott az eső.- monoton hangon beszéltem és kitartóan folytattam a plafon bámulását.

-Te viszont már ha jól sejtem letusoltál.

-Bizony ám-bólintottam. Ahogy felfelé néztem elképzeltem ahogy az esőcseppek elérik a háztetőt és sebesen végigfutnak rajta csak hogy a mélybe vethessék magukat egy utolsó zuhanás erejéig.

-Mikor jöttem ,azt mondta a portán a srác hogy nem kizárt hogy megint lekapcsolják az áramot... a vihar miatt.- csak a szemem sarkából tartottam szemmel Liamet. Elkezdte kigombolni az ingét, közben az ajtóhoz sétált.-Szóval megelőzvén a bajt...-fordult hátra és könyökével lenyomta a kapcsolót. Csak ekkor fordultam felé.

-Liam!-sipákoltam és felkapcsoltam az éjjeli lámpát az éjjeliszekrényen.

-Nyugi már!-a két ágy között állt, éppen fél úton. A haja még enyhén nedves volt és homlokához tapadt ,ahogy lefelé nézett ,miközben végzett az utolsó gombbal is.

Rám nézett és ahogy tekintetünk egybe forrt féloldalasan elvigyorodott. kezeivel vállai felé nyúlt megrántva felsőjét ,így az végiggördülve felkarján bokájához omlott. Mintha csak egy lassított felvételt néztem volna.

gyorsan elfordítottam a fejem és újra a plafonra összpontosítottam. Nyeltem egy nagyot. 

hallottam ahogy kibújik a nadrágjából ,de csak azért sem néztem felé. Becsuktam a szemem és vettem pár mély lélegzetet.

Villámlott. Vártam a dörgésre. Léptek zaja. Liam közelebb jött, és letérdelt az ágyam mell. fejemnél pihentette kezeit. Ránéztem.

-félsz egy kis esőtől?-húzta kaján vigyorra száját.megráztam a fejem.-erre kételkedve hunyorított rám.-egy kicsit..-jelentette ki.

-Talán..egy kicsit.-suttogtam rekedten. mint aki csak a beismerő vallomásomra várt lehúzta rólam a takarót és bemászott mellém. Lélegzet vételnyi időt sem hagyott ,derekamnál fogva oldalra fordított és teljesen hozzám préselődött. 

-vigyázok rád..megígértem.-hajolt fülemhez. Alig halig hallottam mit mind, mégis ez a néhány szó, ahogy kimondta őket, üvölteni kezdtek tudatomban.

Liam nem hajolt el ,ajkait végigvezette arcélemen egész a nyakamig. összeszorított szemekkel vártam ,hogy mikor ad kicsit többet magából. 

Próbáltam kizárni a zord tényeket miszerint Liam éppen most jött leendő kedvesétől, valamint hogy mi igazából sosem leszünk 'mi'. csupán egy -egy alkalmi ágy torna jóvoltából, ha Liam éppen olyan hangulatában van.

Elmosolyodtam. Hiszen most az enyém. csak az enyém. Bármikor odaadtam volna neki magam ,amikor csak akarja,Végtére is egy kis falat nekem is kijárt a szerelemből.

Liam nem hagyta ,hogy sokáig ilyen önelégülten vigyorogjak mellette.
 Egy megfontolt ,előrelátó tanuló volt szinte kitűnő átlaggal, viszont az ágyban teljesen kiszámíthatatlan. Egyik lábát átdobva rajtam combomra ült ,ezzel hanyatt döntve engem. Egy darabig csak nézett rám, olyan arcot vágott mint egy megenyhült szerelmes ,akit éppen most engesztelt ki párja egy hatalmas csokorral a kedvenc virágából. 

Kicsit még oldalra is döntötte a fejét, ajkaim elnyíltak. Meg akartam kérdezni mi ütött belé, de ekkor reagált. rendezte vonásait és rám hajolt. kezeimet hátára vezettem ,várva hogy teljesen rám nehezedjen. Egyik kezét kinyújtva az olvasólámpa felé nyúlt.

-Erre nem lesz szükség.-duruzsolta.
Ahogy előrehajolt mellkasa került szemeim elé. kihasználva az alkalmat feltoltam magam és belecsókoltam nyaka hajlatába.

Egy meglepett sóhaj hagyta el a száját. Mikor szívni kezdtem bőrét, kicsit megingott fölöttem, azt hittem rám zuhan.

-Na várj csak!-szedte össze magát és leoltotta az egyetlen megmaradt fényforrást a szobában

Louis

Megint megtörtem, előtte nem tudok erős maradni, pedig még egy picit ki kellene bírni.

És épp megcsókolt volna.De csak volna, mert valaki majdnem szétverte az ajtót.

-Francba -suttogta.

-Bocsánat, kinyitom!- ment az előszobába Harry.

Megtöröltem szemeim és egy halvány mosolyt próbáltam arcomra erőszakolni , de csak nem sikerült.

-Igen itt van.-hallottam meg Haz hangját.

-Na végre megtaláltalak.-lépett be a nappaliba Zayn.

-Miért keresel?-ráncoltam homlokom.

-Mert , mindjárt be kell menni a koleszba, tudod a takarítás.Szóval dolgunk van.-nézett rám célzóan.

-oké ,akkor menjünk.

-Hová mentek ?-tért vissza Hazza hozzánk.

-A koleszba, tudod ma van a takarításos izé.-vezettem rá tekintetem.

-Jah, értem.

-szóval, akkor megyünk göndör.-toloncolt az ajtó felé.

-Hé, Zayn ..-kiáltott utánunk Harry.

-Igen?-fordult vissza.

-Ah semmi. Sziasztok!

-Szia göndör!-köszön el Zayn.

-Szia!-szólaltam meg én is.

-Mi az hogy ilyen sok melót zúdít ránk?!-keltem ki magamból mikor már két utcányira voltunk Harryéktől.

-Ezt ha lehet vele beszéld meg.-gyújtott rá.

-Zayn...

-a-a! Tudom mit akarsz mondani és nem! Most már te is igazán segíthetnél.-fordult felém.Szemei szinte szikrákat szórtak.

-De..

-Semmi, semmi de.-vette le rólam tekintetét.

Gondterhelten sóhajtottam.

-Na, ne légy ilyen búval baszott, hisz a kis buzikáddal tölthetted a napot.-mosolygott. De nekem kedvem lett volna beverni a képét azért mert buzinak nevezte Harryt.

-Köszönöm,de ha ezzel akartad feldobni a kedvem akkor sajnálattal közlöm: Nem jött össze.

Áramszünet -36*

Sziasztok! Bocsi ,hogy egy napot csúsztunk, de elkészült a rész és még annyi ,hogy nagyon aranyosak vagytok köszönjük a cukibbnál-cukibb komikat és azért is nagyon hálásak vagyunkk hogy díjküldözgetésnél ránk is gondoltok :D csak tudjátok nagyon lusták vagyunk hozzá :P Ne haragudjatok :/
És akkor már csak annyi van hátra hogy Jó olvasást kívánjunk :)

Louis

Reggel egyedül ébredtem Harry ágyában. Azt hittem megvakulok a reggeli napfénytől. Ásítottam egyet.
Basszus. Tegnap elaludtam. Szemeim előtt leperegtek a tegnap este képei ,melyek nem kicsit tetszettek. Elmosolyodtam és elkönyveletem magamban, mekkora idióta vagyok.
De hol van Harry? Nagy nehezen rávettem magam és kimásztam a jó meleg ágyból ,aminek nem mellesleg Harry illata volt.
Lebattyogtam a lépcsőn és az asztalnál ott ücsörgött a keresett személy.
Felnézett rám kakaója mögül.
-Reggelt álomszuszék.
-Oh..-legyintettem megadóan.-Neked is. Kávézgatsz?
-Úgy nézek ki?-emelte meg a bögréjét.-Na ülj le. Hozom a teádat.-felpttant a székről és kisietett a konyhapulthoz. Piros alsó volt rajta. Biztos vagyok benne hogy reggel kapta magára és egész éjjel ruha nélkül volt.A gondolatra kirázott a hideg. Kiszáradt a szám és rájöttem ,folyamatosan Harry seggét bámulom.
Nehézkesen bár de elfordítottam a fejem és leültem az asztalhoz. Harry bögréjével farkasszemeztem ,miközben kezeimen támaszkodtam.

Hosszas csend. Éreztem magamon Harry tekintetét. Direkt másfelé néztem.
-Szóval szűz.-szólalt meg végül egész halkan. Félrenyeltem a teámat és felnéztem Harryre, aki jóízűen felnevetett.
-Nagyon vicces, baszd meg Harry..-törölgettem a szám.
-Talán neked kéne inkább..hiszen már nagyon itt van az ideje.-vigyorgott továbra is.
-Nem rajtam múlik..-suttogtam a poharamba.Harry arcáról lefagyott a mosoly.Rásandítottam és tovább kortyolgattam a forró italt.
-Ezt most komolyan mondod?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem tűntem tegnap elég komolynak.-emeltem meg kicsit a hangom.
-Louis ,ha erre játszol ,megkérnélek rá hagyd abba mielőtt elkezded ,mert nem én leszek az aki...-hadarta ,de félbeszakította valami.
Tányér nagyságú szemekkel vizslatot ,várva hogy lépjek.
-Jah!-eszméltem fel mikor ráébredtem ez az én telefonom. Felrohantam az emeletre ,de még az is időbe telt mire megtalálltam a gatyámat a szegkrény előtt heverve ,nem hogy még mire kibányásztam a mobilom.

-Mi van!-szóltam bele flegmán ,anélkül hogy a kijelzóre pillantottam volna.
-Hallom bal lábbal keltél, vagy csak megjött a havi bajod?-szemet forgattam és visszadobva nadrágomat a szőnyegre felkeltem a földről.
-Lényeget Zayn!-dörzsöltem meg a halántékom.
-Jól van, akkor tömör leszek. Tegnap mikor megjöttem nem találtalak itt ,de egyből bevillant hol fogod tölteni az éjszakád, Harrynél vagy ugye?
-Igen ,de..
-Jó, részleteket nem kértem!-sipákolt.-de legalább egy cetlit írhattál volna. Mindegy. reggel bekopogtam Niallékhoz de senki nem nyitotta ki úgyhogy bementem.
-Zayn mégis hogy mentél be?
-Nyitva volt az ajtó.-sütött hangjából hogy elégedetten vigyorog.
-Na persze...-dobtam le magam az ágy szélére.
-Nem ez a lényeg. Hogy bazi nagy kupi volt az oké ,de hogy Liam lepedője csupa vér az már kevésbé tetszett.
-Mi van?-ugrottam talpra ismét.
-nem viccelek, nos rá volt dobva a takaró de azért tudod hogy én mindent kiszúrok, na már most, felhívtam Liamet és harmadszorra vagy negyedszerre méltóztatott felvenni a telefont ,kérdeztem hol a picsában van ,fél óra nyaggatás után kinyögte ,hogy a kórházban, aztán lecsapta. Most szólj hozzá! De ha már itt tartunk, szerintem te is rájöttél, hogy nekem nem igazán van kocsim ,de mégsem lehetünk olyan köcsögök ,hogy nem megyünk be, nem igaz?
-Csak nem elkezdett mások sorsa is érdekelni, vagy az önzetlenség királya címre pályázol?
-Áh..neeem..csupán van egy tippem.-mondta és kinyomta.Remek.

-Harry, irány a kórház!-üvöltöttem le, aztán észbe kaptam hogy ezt esetleg finomabban is közölhettem volna.
-Mi van?!! - kiabálta ,de már el is indult felfelé a lépcsőn. 
-Liam kórházban van...Niallal...-vettem föl a nadrágom a földről.
-Miért? Mi történt?-kérdezte elsápadva.
-Hát tudod...azt én sem tudom , de menjünk gyorsan és vegyük fel Zaynt.
-De honnan tudod ezt?-fogta meg kezem.
-Onnan hogy Zayn hívott.
-És ő honnan tudja?-kérdezte miközben leült ágyára.
-Bement Liamék szobájába miután nem válaszoltak neki a kopogásra.És talált egy vérfoltot az ágyon ,ezért felhívta Liamet ,aki azt mondta kórházban vannak.-hadonásztam kezeimmel , Harry előtt.
-Ez durva..-elkapta a kezem, hogy ne csapjam ki a szemét.
-Pedig már kezdtem belejönni.-nyavalyogtam.
-Öltözz, és 5 perc múlva indulunk.-sétált ki a szobából. Akkor, hol a pólóm? Letérdeltem a földre és négykézláb kerestem a fekete textilt.
-Baszki Hazza...ez volt az utolsó fekete pólóm...-szedtem ki az ágy alól a cafatokra tépett felsőm.-Basszus...nee..-nyávogtam. De öröm az ürömben ,a nadrágom még meg van. Épen és egészen. Felhúztam magamra a gatyám. -Hazza, kölcsönveszem a pólód.-akkor végül is fel vagyok öltözve. -Mehetünk..-trappoltam le a lépcsőn.-De jössz nekem egy pólóval.-karoltam át hátulról.
-Neeeem! Az a te hibád volt.
-Miért is?!-háborodtam fel.
-Azért mert átléptél egy határt Louis...Azért...-húzta kaján vigyorra ajkait.
-Kapd be! -engedtem el.
-Bekaphatnám, de akkor késünk..
-Ja azt nem szeretném.-nyitottam ki a bejárati ajtót.
-Naná hogy nem...kis szűzike.-zárta be az ajtót.

-Hehe rohadt vicces.-szálltam be a kocsiba.
-Tudom.
-Szerintem Niall leszúrta Liamet.-gondolkodtam hangosan.
-És mi okból?- adta rá a gyújtást.
-Mert megette a kajáját.
-Biztosan ez történt.
-És meghalt...
-És akkor hogy vette fel a telefont Zaynnek? A túlvilágról?
-Ezzz jó kérdés...Hazza!!!-kiabáltam.
-Mi van?!-fékezett le.
-Ott van Zayn. -böktem a kolesz felé.
-És ezért kellett megijesztened?
-Igen.-intettem Zaynnek.
-Sziasztok buzikáim.-tépte fel az ajtót és beült hátra.
-Szia Zayn-köszöntünk egyszerre.
-Mi történt?-kérdezte Haz.
-Nos ..ne nézzetek hülyének ,de szerintem van valami Niall és Liam között. -Egyszerre röhögtünk fel Harryvel.
-Na jó, most már mondd el az igazat!
-Ez az igazság, múltkor rajtuk kaptam.
-Okéé Zayn, mennyit szívtál ma?-kérdeztem.
-Én...tudjátok mit? Majd elválik. Nekem lesz igazam és kész.
-Szerintem nem. Liam mint meleg? Te kész téboly vagy...
-Köszönöm az elismerést..-kapcsolta be a biztonsági övet.
-Ne köszönd nem bókoltam.-dobolt ujjaival Harry.

Mikor végre leparkoltunk meg sem vártam míg Harry leállítja a motort, feltéptem az ajtót és gyors léptekkel megindultam a bejárat felé. Lassan a többiek is ott toporogtak a nyomomban. A recepción kiderítettem hányas szobában vannak, aztán visszasiettem és kerestünk egy liftet.
-Ennek meg mi baja van? -biccentett Harry az egyik nővérke felé.
-Nos, hogy felvilágosítsalak kb fél éve elkérted a számát és csesztél felhívni, jól mondom?
-Jéh tényleg-csillantak fel a szemei.-Attól még nem kell úgy nézni rám ,mintha akasztást érdemelnék.
-Azt érdemelsz.-borzolta össze Zayn Harry fürtjeit aztán beszálltunk a liftbe. Egymást lökdösve estünk be az ajtón és rögtön kérdésekkel kezdtük bombázni a fiúkat. Niall feküdt a betegágyban, kissé kómás fejjel ,Liam ,ahelyett hogy nekiállt volna beavatni minket a részletekbe felpattant és kiviharzott.
-Szóval Liam keze van a dologban.-bólogatott magának Harry.
-Nem a keze...-köhintett a Szöszi.
-Elmondanád mégis mi a bús fenének vagyunk itt.
-Hogy meglátogassátok szegény ártatlan barátotokat.-vágott szende képet Niall.
-Ebből elég!-förmedtem rá.-Mi történt veled?
-Kis rosszullét.-vakargatta tarkóját.
-Rosszullét?-húzta fel Zayn a szemöldökét.
-Ahogy mondtam.
-Na jó srácok ,ebből így nem lesz semmi...-tártam szét a kezeimet idegesen.
-Majd én!-nézett rám sokat sejtetően Harry.-megkeresem azt a jómadarat.-mondta és kisietett Liam után.

Nem telt el tíz másodperc sem máris ott álldogáltak az ajtóban.
-Ez gyors volt.-vigyorogtam elismerően.
-Áh..itt ücsörgött a folyosón. De most el akar nekünk mondani mindent.
-Hát hajrá Li, de figyelmeztetlek Zaynnek már van egy elmélete és..
-És tartom is magam hozzá.-vizslatta a körmeit a fekete.
-Rosszul lett...-motyogta Liam.
-Megmondtam-fonta maga előtt keresztbe a kezeit Niall.
Mielőtt még Zayn benyöghetett volna valamit ,kivágódott a szoba ajtó és egy hajszálon múlt hogy nem vágta hátba Liamet.
-Jaj ne..csak ezt ne!- kerekedtek ki Liam szemei.
-Ez a...-szólalt meg Zayn a sarokban.
-Mi megvárunk titeket kinn-mondtam az ajtó felé mutogatva. -Ez a boszorkány mikor megy végre nyugdíjba.-súgtam Harrynek.
-Mondtam neked hogy halhatatlan.- elkezdtünk kifelé osonni ,de nem jutottunk sokáig, hiszen a kíváncsiság erősebb volt a félelmünknél.
-Nos ,fiatalúr! Amint elnézem, lassacskán haza is mehet.-igazította meg orrán a szemüvegét miközben végigmérte a halálra rémült Niallt.
-K..köszönöm.
-Nos igen!-fordult Liam felé szigorú arccal.-Én már egyszer megmondtam! Tudtam hogy ez lesz belőle!- rázta Liam arca előtt a mutató ujját. -Én is ebben a modern világban élek és elfogadom hogy vannak fiatalok akik ,hogy is mondják ..homoszexuális életet élnek ,de akkor is fontos hogy odafigyeljenek a másikra és az óvatosságra nem győzök elég hangsúlyt fektetni, egyszer már elmondtam. Szégyellheti magát fiatal úr!
-Picsába-szitkozódott Niall az ágyon.Zayn elkezdett felém mutogatni.
-Megmondtam ,megmondtam megmondtam!-formálta szájával hang nélkül a szavakat. Tekintetem Harryre tévedt ,aki a meglepettségtől elnyílt ajkakkal bámult Liamre. El kellett vigyorodnom. Niall összehúzta magát amennyire csak tudta ,de Liam is behúzta a nyakát és csendben, lehajtott fejjel hallgatta a szidalmat.
-Ezt nem hiszem el.-motyogta Harry
-Azt a büdös életbe.-vihogtam.
-Ez neked ennyire tetszik?-szorította meg a csuklóm.
-Nem tudom..-vigyorogtam tovább.-Csak annyira...nem tudom.-röhögtem.
-Hülye vagy Louis.-engedte el a kezem és újra Liam vörös arcát kezdte fixírozni.
-Magának pedig fiatal úr nem kellett volna ,hogy hagyja magát.Ha hallgattak volna rám.-fordult Niall felé.
- Igen önnek mindig igaza van, de most menjen csak más betegeinek is szüksége van magára.És neki is pihenni kell.Viszlát.-toloncoltam ki az ajtón amit azonnal be is csaptam.
Mikor vissza néztem megláttam a sok értetlen fejet -Nem mintha nem hallgattam volna még de szeretném személyesen kikérdezni ezt a két homokost.-húztam ki egy széket és helyet foglaltam.
-Ez meg van bolondulva.-szólalt meg Niall. -Ja persze és a múltkori ?- fonta keresztbe karjait Zayn.
-Milyen múltkori?-kérdezett vissza Liam.
-Ne játszd az ártatlant Payne!
-Liam hagyd..hallották már tudják.. -temette tenyerébe arcát Niall.
-Mit is tudunk pontosan?-húztam gonosz mosolyra szám.
-Louis de köcsög vagy-ütött oldalba Harry.
-Miért téged nem érdekel?
-De...
-Ez csak ...-próbálkozott Liam.
-Már tudjuk ne próbáld kimagyarázni.- mutogatott Zayn.
-Sok boldogságot-tapsoltam.
-Kapd be Louis..-sziszgte Liam.
-Gondolom Niall tegnap már megtette.Zayn neked pedig igazad volt
-Nekem mindig igazam van.
-De miért lett tiszta vér a takaró?-tűnődött Harry.
-Nem esett még le?- karoltam át, majd Liamre néztem, akinek a feje az eddigieknél is vörösebb volt. Niallról ne is beszeljünk... -Vicces egy emberke vagy Payne .

Csak bámultuk egymást. Senki nem tudott megszólalni. Én bárgyún vigyorogtam az ajtónak támaszkodva, Harry a ciplője orrát stírölte, Zayn a sarokban hintázott a székén. Rá volt írva az arcára az elégedettség. Liam talán még levegőt sem volt képes venni.
-Akkor most ti jártok vagy mi?-nézett Liamre Harry.
-Nem!-kiáltották egyszerre. -Nem tudom mi baja volt annak a nyanyának de öszze vissza hablatyolt..
-Niall..-csitította Liam feladva a harcot.
-Megmondtam hogy rosszul lettem és kész..-folytatta a Szöszi.
-Eddig oké de mitől is pontosan? -tettem fel a kérdést mire Nialltól egy gyilkos pillant Zayntöl egy egyetétrtő vigyort kaptam.
-Cs...csak..úgy..-dadogott Niall ,erre Zayn felpattant a székről.
-Csak úgy?-nézte Niallt vészjóslóan-Akkor gyere te kis beteg!-szorította meg a csuklóját. Én felkeltem az ágyról és Harry mellé sétáltam.
-Ebből mi lesz?-súgtam oda. Nem válaszolt.
-Mit akarsz Zayn.? -tiltakozott Niall
-Egy kis rosszullét miatt senkinek nem kell az egész napját az ágyban töltenie-magyarázta és ülésbe rántotta Niallt. Egy elfojtott ,bár fájdalmas sikolyt kapott tőle válaszul.
-Baszd meg Zayn-sandított fel rá a Szöszke könnyes szemekkel.
-Kit?-nézett körbe Zayn.-Merthogy tuti féltékeny lennél ha Liammel..-fordult az említett személy felé aki szemet forgatott és mindent kitálalt.
-Srácok hagyjátok már abba!-lépett egyet előre-Igen lefeküdtem Niallal-mutatott a megszeppent fiúra-és igen miattam kötött ki itt és igen kibaszottul megbántam-elakadt a hangja- és ...annyira sajnálom Niall.-egy kósza könnycsepp folyt le nyakán át egészen pólójáig hogy ott a puha pamutanyag magába szívja.

-Nem hiszem el.-megint ok nélkül vigyorgok. Mekkora álszent dög vagyok. Harryre pillantottam. Kissé a háttérbe húzódva nézte az eseményeket üveges tekintettel, aztán nyelt egy nagyot.Végre rámnézett ,de rögtön el is fordult és kivonult a korteremből.
-Én sem..Liam káromkodott..-tátotta el a száját Zayn.
-Nem azt te idió...-végül csak legyintettem és Harry után siettem. Mikor becsuktam az ajtót magam után még láttam Niall döbbent képét amint Liam bűnbánó arcát fixírozza. Elkapott egy érzés. Harryre gondoltam. Mi ez? Féltékenység? Liamékre? Nem lehet..
-Ugyan már Louis ,ne legyél ekkora hülye. -sziszegtem magamnak miközben megfordultam.

Harry ott ücsörgött a padon könyökeivel térdén támaszkodott. Tenyerébe temette az arcát.
-Héj, minden rendben?-simogattam meg a hátát. Nem ültem mellé ,csak álltam előtte továbbra is.
-Hogy lenne már minden rendben Louis?-emelte fel a hangját és szúrós tekintetét enyémbe fúrta.
-Ne velem ordibálj, nem az én hibám hogy az a két idióta...
-Nem róluk van szó.-folytatta kicsit visszafogottabban.
-Akkor?-tártam szét a kezeim.
-Hát még mindig nem érted?-ugrott fel. Arca két centire volt enyémtől.Elfordította a fejét ,hajába turt és ironikusan felnevetett. A folyosó teljesen üres volt. Harry visszafordult felém kezei közé fogta az arcomat és szájon csókolt.
Alig volt időm becsukni a szemeimet máris elhúzodott.
-Látod?-fintorodott el
-Mégis mit kéne látnom?-suttogtam kipirult arccal.
-Ez így nem normális Lou... -lépett hátra.-Nem akarom hogy tovább fajuljanak a dolgok érted? Túl messzire mentünk. A szobám ablaka minden este nyitva lesz számodra ,ha beszélni szeretnél valakivel. Beszélgetni..Semmi több. -rázta meg a fejét így néhány tincse az arcába hullott. Erős volt a késztetés hogy a helyére igazítsam de jobbnak láttam ,ha nem teszek semmit.

Úgy éreztem magam mint akit porig tiportak. Pofon akartam vágni Harryt. Hogy képzeli, ki ő hogy ezt tegye velem. Az én véleményem nem számít?
De mielőtt bármit is mondhattam volna a fiúk kisétáltal a szobából.
-Jajjj Niall.. menj már előttem!-lökött egyet Zayn a srácon mire az felszisszent. -Szadista egy állat vagy te Liam-fordult még hátra aztán mellénk érve megállt.-Mehetünk?-cikázott a tekintete Harry és köztem
-Persze-indult el Harry . Zayn rögtön követte.
-Amúgy Göndör ,kiraknál a hármas megálló környékén van egy kis dolgom.
-Nem kéne fényes nappal kurváznod Zayn.-szólt hátra Niall
-Te könnyen beszélsz: együtt laksz a pasiddal-érkezett a válasz.
-Oké majd lelassítok-vigyorgott Harry Zaynre. Bár abban a hamis mosolyban képtelenség volt bármiféle őszinte vidámságot felfedezni . Ott álltam egyhelyben ,ahol Harry a romjaimat hagyta. De minek sajnálom magam, hiszen igaza van. és Zayn nem lesz otthon ma este.
-Egyszer élünk..-nyúltam mérgesen a telefonom után.
ráérsz ma este?:)Szinte azonnal érkezett a válasz.
félsz egyedül a sötétben?.. persze neked bármikor:D

Elvigyorodtam.
-Jössz Lou?-fordult vissza Harry a folyosó végénél.
-Aham.-erőltettem magamra egy műmosolyt. szörnyen mérges voltam. Harryre? Vagy Niallékra? Talán az egész világra.. vagy csupán magamra. -Elmehetsz a picsába a nagy egoddal Harry Styles..nincs rád szükségem.-motyogtam hogy csupán én halljam a szavakat ,és a zsebembe csúsztattam a telefont mikor beértem a többieket, arcomon ugyan azzal a cinikus műmosollyal.

A portán lerendeztük a papírokat, aztán leléptünk.
-Tudod Niall..-nyitotta ki a kocsi ajtaját Zayn.-Én gondoltam hogy Liam egy vadállat az ágyban, de hogy ennyire.-lökte be az autóba Niallt ,aki nagyot nyögött ettől.
-Rohadj meg Zayn...-csatolta be magát.
-Ne nekem mondd hanem Liamnek...
-Fejezzétek már be..-szállt be a Szöszke mellé Liam.
-Milyen romantikusok vagytok...Szinte folyik a nyálam.-lökdöste arrébb Li-t. Rájuk csaptam az ajtót, nem voltam kíváncsi a veszekedésükre.
-Beszállsz?-kérdezte Harry az autónak támaszkodva.
-Be -nyitottam, majd becsuktam az anyósülés felöli ajtót. Zaynék folyamatosan dumáltak és a fejem majdnem szétdurrant.
-Zayn kussolj, hagyd őket..-fogtam vissza magam.
-Jól van na..-lökött vállba. Az út abból telt hogy hallgattam Niallékat és bámultam ki az ablakon.
-STYLES! -üvöltötte Zayn.
-Mi van?-mondta nyugodtan.
-Állj meg..-felelte.
-Ja..-fékezett le.
- Császtok..sziasztok buzikáim-kacsintott Liamékre. Kiszállt és becsapta az ajtót. Harry gázt adott és hamarosan a koleszhez értünk.
-Akkor kössz a fuvart-mondta Niall.
-Nincs mit , sziasztok.
-Szia.-fordultam el és kiszálltam. A Szösziék még dumáltak , de én felsiettem az emeletre, hisz vendégem van.
-Baszd meg Harry..-dőltem az ágyra Elővettem a telefonom és írni kezdtem..
itt vagyok  jössz?
És jött a válasz:
Nyisd ki az ajtót
Szemetforgatva felálltam és kinyitottam..
Ő nem Harry! Szólalt meg egy hang belül. Cinikusan szemetforgattam.Nem mondod? Válaszoltam neki. -Szia-varázsoltam egy 1000 wattos mosolyt arcomra.
-Szia , bemehetek?
-Ja ,igen.-nyitottam ki neki teljesen az ajtót.

-Legalább kinyithattad volna az ablakot, mindjárt megfulladok.-libbent az ablakhoz és egy könnyed mozdulattal kitárta azt.
-Bocsi, elfelejtettem.-mosolyogtam.
-És mi volt ez az "átjönnél este'' vagy mi , duma?- ült le az ágyamra. Így teljesen végig nézhettem rajta.Egy szürke, kivágott pólót viselt fekete felirattal, egy fekete rövidnadrággal.Télhez képest elég lengén öltözött. De lehet hogy csak idebent vette fel. Jé de okos vagyok...
- Tudod , tényleg félek a sötétben .-tettettem szomorú arcot.
-Ohh, szegényem, akkor most gonosz leszek mert..-sietett a villanykapcsolóhoz. A sötétség belepte a szobát.
-Calder!-kiabáltam.
-Itt vagyok ne parázz -fogta meg kezem. Előttem állt.Olyan volt mintha Harry lett volna. Megint  ..nekem nem kell ő! Tenyerem arcára simítottam és közelebb hajolva hozzá, ajkaim övére nyomtam. Nem ellenkezett sőt...
De a baj az volt ,hogy Harry arca ugrott be elsőnek.
NEM!
Hessegettem el a képet az elmémből. Kezeit lassan nyakam köré fonta. Másik kezemmel derekát szorítottam. Zihálva elváltunk egymástól
-Ha előbb tudom hogy félsz a sötéttől..-nevetett.
-Akkor?-kérdeztem mosolyogva.
-Akkor ezt csináltam volna.-hajolt újra csókra.

Rögtön kapcsoltam, ezért próbáltam átvenni az irányítást, de nem hagyta. Kezeit mellkasomra vezette és rálökött az ágyra.Ölembe mászott és nyakam kezdte puszikkal behinteni. Rögtön megtalálta érzékeny pontomat és szívni kezdte. Elfojtottam nyögéseim. Kezeimmel húztam magamhoz közelebb. Megfogta állam és arrébb lökte fejem, így jobban hozzáfért bőrömhöz. Biztos hogy meg fog látszani a nyoma.
Elhajolt tőlem majd újra megcsókolt, nem volt vad mint Harry ,inkább visszafogott, de tetszett. Pólóm szegélyét kezdte babrálni,de mint mindennek ennek a hangulatnak is vége szakadt, mikor megszólalt a telefonom idegesítő csengő hangja.
-Egy perc..-szakadtam el ajkaitól. Lemászott rólam és feszülten figyelte ,ahogy fülemhez emeltem a telefont. -Igen?-szóltam bele.
-Elviszem a lelked...
-Pontosan kivel beszélek?
-A kaszással..
-Nem itt valami tévedés van, én vagyok a halál, a kaszás bátyja, de ő most nincs itthon kérem hagyjon üzenetet.-nyomtam ki a telefont,.
-Ki volt az? -érdeklődött El.
-Egy idióta, ismeretlen számú hülye, bocs hogy miatta abbahagytuk.
-Semmi baj, mondjuk zavar hogy egy idióta miatt szakadtunk el egymástól.
-Ez igaz..
-De komolyan, miért nekem írtál?
-Mégis kinek írtam volna-feltornásztam magam ülő helyzetbe ,kezeimmel Eleanor hátát simogattam.
-Nem tudom..Akkora nőcsábász hírében állsz ,válogathatsz a csajok közül.
-És ha azt mondom hogy csak jó lett volna beszélgetni valakivel?
-Hát, ez esetben..-mászott le rólam és átült a másik ágy szélére.-Rám számíthatsz, beszélgessünk.-csapta össze a kezeit.
-Öhm..hát most..jaj ne már beszélgetni később is ráérünk.-felkeltem és hátánál megtámasztva rádőltem így elterültünk Zayn ágyán.

Újra csókban forrtunk össze. Egy pillanatra elhajoltam és lehúztam magamról a pólóm. Halkan felnevetett.
-Mi olyan vicces?- hajoltam közelebb hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
-Louis, ne is reménykedj. -jelentette ki. Lesett az állam. -Nem fogok lefeküdni veled.-magyarázta.
-De...-dadogtam.Megint felnevetett.
-Nincs semmi ,de.- simogatta meg az arcom és egy kicsit meglökte a mellkasom így lákászálódtam róla.-legalább egy randira elvihetnél előtte ,meg ne érts félre ,de ez a ti füstös kupis szobátok..nem is értem mit csináltok szobaellenőrzéseknél..szóval nagyon romantikus.
-Én...
-Louis. -ült fel mellém.- Én..én azt hiszem nem vagyok olyan mint az eddigi csajok akikkel együtt voltál. Én nem fogok rögtön össze bújni veled még ha ez sérti is az egódat. Sajnálom ,de ha csak ennyi lett volna akkor kérlek most szólj és maradjunk barátok, mert nálam ez a csak szex dolog nem nagyon jön be.
-Nem. -nyúltam pólóm után.- Én sem így szeretném ,csak..túlságosan elsodródtam az árral..Ne haragudj.-mentegettem magam. Most mi jön, valljak neki szerelmet, hát az nem fog menni, igazából nem is tudom mire számítottam...lefekszem Eleanorral és akkor minden rendben lesz... teljesen megőrültem.
-Ennek örülök. -puszilt meg ,hangjából őszinte vidámság csengett. - Amúgy hallottam ,hogy valami zűr volt este Niallék körül..
-Igen..az volt.-vakargattam a tarkóm.
-Na jó, de uigye semmi komoly?-jó kérdés Eleanor..
-Nem semmi..már minden rendben.
-Hát majd elmeséled, de most rohanok.
-Mi van? Mégis hová??
-Ma nem alszom benn. Taylornál töltöm az estét. Ismered? Mintha láttalak volna már vele beszélgetni.Jóban vagytok?
-Oh igen. Imádnivaló. Kérlek add át neki meleg üdvözletem- tűnjön a pokolba az a ribanc, nem elég hogy Harry, most még Eleanort is manipulálja.
-Hát persze édes.-simogatta meg a hajam.Édes.hmm..Harry..Jaj ne márt megint ő..-később hívlak.-szólt még vissza aztán csapódott mögötte az ajtó.
-Várj, de honnan tudod a .... számom.-haraptam el a végét, mikor rájöttem esélytelen hogy meghallja.Akkor most. Akkor most mi is van? Lássuk csak, itt ücsörgök a szobatársam ágyán egymagamba ,mert a két buzi barátunk milyatt elment az egész nap arra hogy a kórházban hallgassuk a világ legöregebb bányarémének a kiselőadását ,aki egyébként szerintem Niallt tuti lánynak nézte ,arról meg ne is beszéljünk hogy Harryvel egész szépen összekaptunk. Álljunk csak meg. Dehogy vesztünk össze...csak én lihegem túl. És totál igaza van.


Beszélgetni... igen ,nekünk nincs más dolgunk egymással mint beszélgetni és ez így van rendjén. Sőt, hogy bizonyítsam neki mennyire egyet értek vele ,most rögtön át is megyek. Hét óra. Még tuti nem alszik, talán fürdik vagy vacsorázik, de akkor majd várok.
Eleanorról is beszámolhatnék neki.
-Van egy barátnőm - húztam vigyorra a szám. Igen. Ezt el kell mondanom neki. Mondjuk nem történt semmi olyan ami...de.. Harrynek nem muszáj erről tudnia.-Talán felturbózhatnám kicsit a történteket.-simítottam végig a számon. Remek.Egyre mélyebbre süllyedek. Most meg féltékennyé akarom tenni Harryt....egy lánnyal.-Biztos össze jön..-forgattam szemet aztán a kabátomért nyúltam és kilestem a folyosóra mennyire aktívkodnak az ügyeletes tanárok. Mondjuk sosem viszik túlzásba. Talán ezért van az hogy csak a mi osztályunkba két csaj is terhes... pedig mindkettő koleszos.
Zaynről meg ne is beszéljünk.
Ha egy hónapban egyszer itt alszik az már nagy szó. Én is megérdemlem a szökés lehetőségét.
Csak én nem egy lány miatt vagy bulizni szököm...hanem a barátom miatt.   


Niall

-Liam..most akkor ők tudják?-kérdeztem Liamet, miközben csigalassúsággal lépdeltünk a szobánk felé. -Niall..hagyd őket a fenébe, most már mindegy. És még egyszer ..sajnálom Niall...-nyitotta ki előttem az ajtót.
-Te nem fogod fel egy könnyen a dolgokat...-csaptam homlokon magam.
-Mit kéne felfognom?-értetlenkedett ,miközben bejött a szobába.
-Azt hogy ne aggódj ennyire miattam, végtére ír vagyok .-nevettem.
-Idióta.
-Az aki mondja.-öltöttem ki rá nyelvem. Próbáltam leülni de nagyon nehezen ment.
-Várj segítek..-akart közelebbjönni hozzám Liam de leintettem.
-Francba Li..most adj rá gyógy puszit
-Még mit nem?!-forgatott szemet, majd hanyatt dőlt az ágyon.
-Akkor tudod mit, ma én leszek a srác.-kacsintottam rá. Ő csak kikerekedett szemekkel bámult engem.
- Vicceltem...
-Nagyon vicces vagy...-dobott meg egy párnával.
-Héé..nem vagyok párnacsata képes...ehelyett inkáb mondd meg , hogy hányóra van?
-Pont annyi....
-Ne parasztkodj!-dobtam vissz a párnát.
-Hét óra múlt tizenegy perce.Egyéb óhaj-sóhaj?
-Segíts zuhanyozni..-mosolyogtam rá.
-Ki van csukva...
-Akkor ha elesek és... és beverem a fejem és betörik az és kórházba kerülök és...
-Jó segítek....Csak ne nyafogj..
-Jó pofa vagy..nem téged hagytak helyben..
-Már bocsánatot kértem.-sétált a székem mellé és lenyújtotta kezét ,hogy felhúzzon.Kézségesen elfogadtam segítségét.
-Ne ijedj meg ha sellővé változom , hiszen látszik rajtam ,hogy egy ilyen tökéletes srác csak valami természetfeletti lehet..-kacsintottam.
-Nagyon vicces kishableány ,de most húzz zuhanyozni..-lökdösött a fürdő irányába.
-Lehetsz a rák , nagyon hasonlítasz rá, lehet hogy az egyik felmenőd volt.
-Lehet..hozok egy pólót neked , meg egy alsót.
-Kimondta hogy abban alszok?-kiáltottam utána.
-Inkább vetkőzz...
-Azt akarom hogy te vetkőztess le..-mosolyogtam magamnak.
-Ne is álmodj róla...
-De ha te vagy a rák akkor a hű szolgám vagy..
-Kivéve a hűt és a szolgát.
-Jajj ,mert annyira megerőltető lenne?-fontam keresztbe karjaim.
-Igen.-dőlt neki a mosdókagylónak.
-Akkor cseszd meg..-vettem le a pólóm.De amikor a nadrágot kellett volna, nos már bajban voltam.Lehunytam szemeim, akkor is menni fog. -Kérlek...-néztem fel rá.Szemet forgatva beadta a derekát és lerángatta a farmerom.
-Az alsód viszont intézd el egyedül.-mutatott az említett ruhadarabra.
-De nagyon fáj Li...-biggyesztettem le ajkaim.
-Mi lenne veled nélkülem..?-oldalra fordította fejét ,így megengedhettem magamnak egy önelégült mosolyt.Közben lehajolt és letolta rólam az utolsó ruhadarabom.
-Nehéz volt?-kérdeztem meg miközben lesandítottam Li arcára.
-Igen, de most sipirc a zuhanyzó!

Parancsát teljesítve bemásztam a zuhanytálcába.Csak néztem őt; Miért nem vetkőzik , hogy bejöhessen mellém?
-Mi az?-kérdezte, mikor rájött hogy őt fürkészem. -Úgy volt hogy segítesz mosakodni. Ruhában akarsz fürdeni?-mutattam a felesleges textíliákra.
-Ez már menjen egyedül..
-Nem megy.-vágtam rá egyből. Kiment a fürdő szobából majd néhány perccel később egy alsóval a kezében tért vissza ,semmi ruhában. na végre! Örültem meg magamnak.
-Idefagyok, siess már!-szóltam rá.
-Ha ennyire fáztál ,akkor elkezdhettél volna egyedül is fürdeni.
-De megakartalak várni ...
-De nagy lelkű.-szállt be mellém és megengedte a meleg vizet.
-EZ FORRÓ!-zártam el a csapot.
-Niall! Ez még a meleg közelében sem volt...-engedte meg újból
-Akkor most mosdass meg...-adtam kezébe a tusfürdőmet...ami üres volt? -Mi a..?-nyomkodtam a flakont ,de semmi
-Liam!-hisztiztem.
-I-igen?-mosolygott.
-Kifogyott a kedvenc tusfürdőm..-duzzogtam.
-Akkor most mivel..Várj...-elnyúlt a zuhanyfüggöny mögé és elővett valamit. -Itt bújkált!-kiáltot fel.
-Ez nem az enyém.
-Tudom ,ez az enyém....-nyomott a kezébe a sajátjából. Lehet hogy nem az én kedvencem, de az hogy Liam ezt használja, kifejezetten tetszik.
-Én is...Mosdass meg...-néztem fel rá.Kicsit zavart hogy mindenkinél alacsonyabb vagyok.
-Ezt nem mondod komoylan.
-Liaaaaaam!-fogtam meg csuklóját és oldalama vezettem. Értetlenül nézett szemeimbe, majd közelebb hajolt. Levegőt is elfelejtettem venni.
És megcsókolt.Azt hiszem másnak gondolta ezt a célzást. Nem volt vad, inkább visszafogott ,de biztos a tegnapi miatt akar óvatos lenni. Ajkaink elváltak egymástól.

-Ez tetszett , de nem erre gondoltam..hanem arra hogy moss meg.-mosolyogtam szinte szájára.
-Jah ..én...-kicsit elpirult, de tetszett hogy ezt én váltom ki belőle.
-Semmi baj,de most már igazán , megmosnál végre??-mosolyogtam.
-Legyen..- BELEMENT?! El sem hiszem. Először hasamon és mellkasomon siklottak végig ujjai,aztán megfordított és hátamon.Tetszett az érintése.
-És most egy kis hidegvíz!-nevetett.
-Mi?! -De túl későn kapcsoltam és villámcsapásként ért a jéghideg víz ,amit Liam jóvoltából a nyakamra borult.
-Baszd meg Liam..-dünnyögtem
-Csak lemostam a habot.-mosolygott ártatlanul.

-Tudod..ez azért kicsit fura.-dünnyögte ,miközben haját törölgette. Visszatettem a zuhanyrózsát a tartóba és én is kiszálltam.
-Mi?-kérdeztem s közben magam köré tekertem a törölközőm.
-Hát ..Niall az előbb együtt fürödtünk...csak úgy szórakozásból.-rázta a fejét.
-Na és...ennyi kijárt nekem!-vigyorogtam önelégülten.
-És a csók, megbeszéltük hogy azt nem..
-Álljunk csak meg egy pillanatra. A hidegvíz elvette az eszed? Te smároltál le engem..-ráncoltam a homlokom.
-Tudom..tudom-hajtotta le a fejét.-Pont ez a baj.
-Most megint mi bajod van? Ne mond ,hogy nem élvezted! - emeltem meg a hangom.
-De igen..jobban a kelleténél és ez gá...-éppen rám akart nézni de megelőztem és vállainál fogva a hideg csempének döntöttem. Számat azonnal övére nyomtam.
Egyikünknek sem volt csukva a szeme. Furcsa volt így. Nem csókolt vissza. Egyik lábammal az ő lábai közé léptem combomnak nyomva ágyékát.
Csak ne lenne rajta ez a rohadt törölköző. Tekintetén végigfutott a meglepettség ,de kaptam az alkalmon és átdugtam a nyelvem a szájába. Megpróbált elfordulni ,de kezeim közé szarítottam az arcát.
Csak néztünk egymás szemébe.

Liam
Ott álltam lefagyva. Az egész egy pillanat alatt történt. Tudtam ezzel már tényleg túl messzire megyünk. Hiába elleneztem Niall nem hagyta magát.
Ha egyszer a fejébe vesz valamit..Elszántság ült a tekintetében. Várt. Mikor nyelve a számba került a szívem tutira kihagyott egy ütemet.
Közben még a lábát is nekem nyomta elég kényes helyen.
Utolsó szemét..
Hajából egy vízcsepp szempillájára folyt így megrebegtette azt. Normális körülmények között biztosan megmosolyogtam volna.
Képtelen voltam visszacsókolni, de mikor érezte hogy nem fogok ellenkezni elengedte az arcom és mindkét kezével megmarkolta a csípőm ,aztán maga felé húzta.
Kisebb nyögés szökött ki belőlem. Nem szakadtam el Niall tekintetétől. Hosszabb időre lehunyta a szemét ,inkább úgy fogalmaznék elnyújtott egy pislogást. Talán ,hogy megnyugtasson. Rendben Niall. Tegnap minden körülöttem forgott. Ha ezt szeretnéd...

Szép lassan engedtem hogy szemeim lecsukódjanak és átadtam magam a mámoros érzésnek. Egyik kezemmel megtámasztottam Niall tarkóját hogy könnyedén visszacsókolhassak, másikat a hátára helyeztem.
Ki tudja meddig csókolóztunk így ,de levegő hiányában ezt is meg kellett szakítani. Kipirult arccal lihegtünk a másik szájába.
-Most..már ..kvittek vagyunk.-sóhajtozott Niall. Lélekjelenlétem mindössze annyit engedett meg hogy bólogatni tudjak.
Ekkor páran halkan felsikoltottak a folyosón.
-Mi a ..?-toltam el magam elől Niallt ,de mielőtt a kilincs után nyúlhattam volna minden világos lett számomra...vagyishogy inkább sötét. A lámpa a fejünk felett villogott egyet aztán kialudt.
-Kiégett az égő?-fogta meg a csuklómat Niall.
-Nem..ez áramszünet.-próbáltam arrébb húzodni ,de szorítása csak erősödött.-Mi van veled?
-Sötét van.
-Nem mondod? Minek suttogsz?-téptem ki magam ujjai fogságából és a kijárat felé kezdtem tapogatózni.
-Liam..nem szeretem a sötétet.-hallottam meg hátam mögül pánikkal átitatott hangját.
-Vajon csak a suliban vagy nagyobb körzetben is lekapcsolták az áramot?-megkeültem Niallt és ügyelve nehogy seggre esek a vízes kövön az ablakhoz csúszkáltam. Nem volt túl nagy ,de sikeresen kiláttam rajta a suli hátsó udvarára ,ahol a kosárlabdapálya mellett álló lámpa sem égett.

-Liam? Hol vagy??
-Ezt nem hiszem el...-ekkor belém ütközött hátulról.
-Megcsúsztam...-mentegette magát.
-Tudod mit? Ülj le ide.-és vállainál fogva leültettem a fürdőszobaszőnyegre.
-Most itt ragadtunk?!
-Dehogy ragadtunk itt.-ültem le vele szembe.-Csak jó lenne ha megnyugodnál.
-De nem tudok..utálom a sötétet..nagyon..
-De..miért? Történt valami ,hogy ennyire..?
-Gyűlölöm..-szipogta.
-Héj ,héj ,héj.- másztam elé és megsimogattam az arcát. -nyugodj meg! ..Vigyázok rád.- lassan közelebb hajoltam és megpusziltam az arcát. Szám egy ideig elidőzött puha bőrén, aztán észbe kaptam. Gyorsan elhajoltam és hátrébb másztam.
A gyér fényben csak két tányér nagyságú könnytől csillogó szemet láttam rám meredni.
-Khm..szerinted a fiúk, most..-törte meg a csendet.
-Mondtam hogy ne foglalkozz velük. Még biztos felhozzák a témát, az volt a szerencsénk hogy mindenki hulla fáradt volt. De nem hiszem hogy annyiban hagyják.
-Nem lehetne ,hogy..
-Niall..-csitítottam.-Tudják hogy lefeküdtünk. Ezt már szinte képtelenség megcáfolni. de hidd el Harry nem fogja felhánytorgatni , Zayn is beletörődik előbb -utóbb, és ha Louisban is maradt valamennyi a régi önmagából, akkor ő sem fogja világgá kürtölni.-bólogatni kezdett ,vagy csak megszédültem, nem tudom, de hirtelen annyira sebezhetőnek tűnt.Hallottam ahogy a szönyeg szálait tépkedi. Ideges volt.
-Niall!
-Hmm?
-Ugye tudod hogy ez nem a te hibád?
-Hát..
-Semmi hát..és most gyere ide.-tártam szét a karjaimat. Talán nem is értette először mit karok aztán lassan odamászott elém. Feltérdeltem és átöleltem.
Fejét nyakamba fúrta. Belepusziltam félig megszáradt hajába. Az a hülye gondolta jutott eszembe ,örökké ellennék így. Becsuktam a szemem és ráhajtottam a fejem Nialléra.
Csend volt. Hihetetlenül mély csend és nyugalom. Egyszerűen csak minden olyan tökéletes volt abban a röpke néhány pillanatban.
 
Louis
Idióta! Korholt le egy hang az agyamban.Minek jöttél ide? Próbáltam nem erre az idegesítő hangra gondolni , ezért képzeletben kockákra aprítottam egy láncfűrésszel és bezacskózva az elmém legmélyebbik sarkába tereltem.Végre csend...
Múltkor már kitapasztaltam , hogyan kell felmászni, de úgy elég nehéz volt , hogy alig láttam valamit. -Francnak kell emeleten laknod..-dünnyögtem miközben megragadtam a hozzám legközelebbre eső ágat és felhúztam magam rá. -Komolyan mondom veszek ide egy létrát...-léptem még feljebb.
-Még hogy az ablakod mindig nyitva áll..ez be van csukva ....-kopogtam az ablakon.-Nyisd már ki mert megfagyok...-ütöttem erősebben az üveget. De a legnagyobb szerencsémre Gemma nyitotta ki.
-EGY BETÖRŐ!!!-sipítozott, miközben rám mutogatott.
-Öhm..Gemma..Louis..Louis vagyok..-köszörültem meg a torkom.
-Louis?..Jah...tudtam ám..csak teszteltelek.Amúgy mit keresel éjnek idején, egy faágon ami pont Harry szobájának ablakához vezet?
-Most hogy így felvázoltad ,tényleg gázul hangzik..-vakartam meg tarkóm, míg másik kezemmel erősen fogtam az ágat.

Csak bámult engem, vigyorogva.Kiköpött Styles vérű!
-Bemehetek?-kérdeztem megtörve a kínos csendet.
-Persze , gyere csak.- tárta ki teljesen az ablakot. Egy gyors mozdulattal Harry szobájában termettem.
-Hol van az öcséd?-kérdeztem miközben Gem helyett becsuktam az én átjárómat.
-Fürdik...de bemehetsz hozzá.-kacsintott.
-Ohh ez nagylelkű..de van egy még jobb ötletem..tegyél úgy mintha mi sem történt volna ,és én nem jöttem be azon az ablakon..Egyszóval itt sem vagyok.Így lesz esélyem megijeszteni Harryt.-tártam szét karjaim.
-Ez jó ötlet..akkor én most visszamegyek a szobámba és ...semmi sem történt.- Bólintottam. Az ajtóból még visszatekintett és intett nekem. Akkor az utolsó kérdés az hogy hova bújjak? Végignézve a szobán kevés hely volt ahova el lehetne rejtőzni, de az ágy alatt biztos menedékem lenne. -Okos fiú..-mondtam magamnak.Így szórakozz velem Hazza! Letérdeltem a földre és hason becsúsztam oda,úgy hogy ha kell ki tudjak mászni. Az ilyen helyzetekben az emberben túlteng az az érzés hogy lebukik,de ez engem kicsit sem érdekelt.Csak azon járt az agyam , hogy mit mondok Harrynek mikor megkérdezi, hogy mit akarok. -Na ez az!-csattantam fel, de azonnal számra szorítottam tenyerem. De miért mondta azt a kórházban?Ne mondja azt hogy Liamék miatt.Mert én is meglepőttem ,de emiatt...Mindegy ez így helyes, és biztosan azért vagyok csalódott mert..mert...várjunk csak! CSALÓDOTT?! Nem vagyok csalódott..esetleg csak..sértődött? Nem! Míg vitáztam magammal Harry belépdelt a szobába és lehuppant ágyára.

-Huhh de hideg van itt...Biztos Gemma..-kicsit megmosolyogtam , hogy magában beszél, de ki nem csinált már hasonlót? Mikor kicsit arrébb mászott és pont az ágy végén ült előrébb kúsztam és hátamra fordultam.Még várrtam egy kicsit hátha kinyög még valamit,de semmi. Itt az idő! Kicsit előrébb kúsztam így pontosan Harry két lába közé kerültem és alulról láttam ahogy könyököl térdein.
-Kukuccs!-kiáltottam, az ijedségtől hátra ugrott az ágyon.
-Mi a?!-kiabálta miközben lehajolt és benézett az ágy alá, ahova visszahúzódtam.
-Szia szépfiú!-üdvözöltem.
-Louis?-kerekedtek ki a szemei.
-Szolgálatára, hölgyem- csúsztam közelebb arcához,de azonnal elhajolt és -gondolom-felült az ágyon. Egy kis idő után kimásztam a bútordarab alól.
-Mit keresel itt?-kérdezte térdeit mellkasához szorítva.
-Hát beszélgetni akartam veled..de nem azt mondtad hogy az ablakod nyitva áll? Mindig?-kérdezgettem. -De miért?-vágott értetlen fejet, ami kifejezetten tetszett.
-Mert Gemmának kellett kinyitnia..-sandítottam fel rá miközben törökülésbe tornásztam magam.
-Omm, hát képletesen értettem...meg persze úgy is hogy felhívsz mielőtt jössz..-nézett szemeimbe.
-Csak kaptam az alkalmon hogy eljöhetek és bejöhetek a szobádba ablakon keresztül.-nevettem kínosan. -Értem..és miről is akarsz beszélgetni?
-Nem tudom.csak úgy..
-Csak..úgy?
-Igen tudod..olyan spontán hülyülés.
-Spontán az tuti..-hajolt rá térdeire.
-Hát igen..számodra.-ültem le elé.
-Ez nem vicces..Na de akkor miről beszélgessünk?
-Mondjuk..rólad és ..Taylorról.-mosolyogtam hamisan, mert pusztán a gondolat is hányinger keltő volt ,hogy ő és Taylor...
-Mit akarsz tudni pontosan?-sóhajtott.
-Ti jártok?-kérdeztem meg miközben a takaró szélét tanulmányoztam.
-Mi? Dehogy.-képedt el.-Honnan veszed ezt a hülyeséget?
-Csak..egy kérdés ..De akkor miért követ téged?
-Dehogy követ, Louis!- nevetett.
-Ja értem...
-És mi van veled és...azzal a ..tudod..barna haja van...csak a neve nem ugrik be..Erica? Vagy? -Nem!-ráztam a fejem miközben röhögtem.-Eleanor..
-Az! Nos mi van veletek? Mert azt tudom , hogy nem húztad meg.-mosolygott gonoszan.
-Bekaphatod! -ütöttem vállba.
-Kössz inkább kihagyom.
-Pedig ez egy egyszeri alkalom.-kacsintottam rá.
-Hidd el túlélem.
-Harry..- ~kérdezd meg most!~ Tedd meg~ ezek a gondolatok lepték el agyam részecskéit. -Tetszik a falad színe!Olyan mint..mint három éve..
-Igen, mindig ugyanilyenre festem...-A francba! Hogy keveredtünk oda hogy milyen színű a fala?!
-Nem szabad?-kérdeztem reményteli hangon.
-Mit?
-Nem szabad hogy megcsókoljalak?-hajoltam közelebb, de félúton lehajtottam fejem.
-Lou azt hittem , hogy megértetted..Ezt nem kellene..mert-a szavai fájtak magam sem tudom miért, mindegyik betű nevetett rajtam ezzel is egy hatalmas lyukat ütve belém.-Hidd el így lesz a legjobb. -Neked..-suttogtam magam elé.
-Mi?-Kérdezte, ezek szerint hallotta.
-Semmi , és megértettem mert ez így nem normális-eröltettem magamra egy álmosolyt.
-Aztán szedd fel azt a csajt, mert már eléggé rádférne hogy letörölhesd magadról a szűzike jelzőt.-terelt témát.

Harry
Bemászott az ablakomon.. Megint.. és most itt ül előttem és arról kérdezget megcsókolhat-e. Mi van vele mostanában? Létezik hogy belém szeretett? Ki van csukva. Ő Louis. És bevallom mindketten meglehetősen élveztük egymás társaságát az utobbi időben ,de egyszer úgyis le kellett állnunk. Bele sem merek gondolni, ha a legutóbbi alkalommal Lou nem nyögi ki hogy még sosem volt együtt senkivel ,akkor lefekszem vele vagy mi? Áh..ugyan..biztosan észbe kaptunk volna. ..jah..úgy mint Liamék nem?...ajj hogy jönnek ide Liamék, ki tudja ők hogyan jutottak odáig...nem. még most is képtelen vagyok elhinni Liamről. LIAMRŐL!! hogy összefekeüdt egy fiúval.

Az előbb mondta a nevét de már el is felejtettem...remek. Az agyam akár a szita.
-Jah..igazad lehet.-nyugtázta magában a hallottakat.
-És ,most együtt vagytok? Tudod, randi, ilyenek?
-Hát..igazából én nem is tudom.-mászott fel az ágyamra.-Furcsa ,hogy alsóban vagy...
-Tudod Gemma egyszerűen képtelen hozzászokni.
-Nos,..ha Gemmának lennének ilyen hajlamai lehet hogy gyakrabban másznék be látogatóba.-sandított rám, mire egy 'most öljelek meg vagy ráér később is?' tekintetet kapott tőlem.-Na nyugi Haz! Csak vicceltem. -Ajánlom is..-elterültem az ágyon.
-Anyukád?
-Pasizik...-sóhajtottam.
-Mi van?? Jól hallottam?! -mászott közelebb és letelepedett fejem mellett. Amint szólásra nyitottam a szám a folyosón a lámpa villogni kezdett.
-Ez meg mi?-támaszkodtam meg a könyökeimen. Minden fény kialudt az egész házban. -Világvége!-Kiáltotta Lou.
-Oh..fogd már be idióta!-löktem meg a fejét miután feltápászkodtam.
-Gemm? Gemma?!-suttogtam, de minek?? -Tutira bealudt a tv előtt.

-Tudtad hogy sötétben nem szabad az ágyad alá nézni mert..-Louis settenkedett a hátam mögé és suttogni kezdett.
-Kuss!-fordultam hátra, aztán óvatosan kikerülve őt az ágyba bújtam. Megnéztem a telefonomon fél kilenc. -Hogy tud Gemma ilyenkor aludni.-süppedt be mellettem az ágy Louis feneke alatt.-Nem is fél hogy valami elkapja és elviszi magával a..
-Louis!!! Elég!-húztam magamra a takarót. nem nagyon tetszik hogy Louis bemutatja milyen hatással van rá a sötét. Eléggé szenvedhet ha így próbálkozik, de ezzel csak magát fogja beszaratni.-Mondanám hogy nézzünk filmet popcornnal ,de így hogy az áramnak kampec...
-Pedig van az a film ,amit ha megnézel akkor ..
-Hagyd abba!-rántottam le magam mellé.

-Nem hallottad?-próbált meg felülni, de visszatartottam és betakartam.
-Nem!-vágtam rá azonnal.-Vedd le a gatyád!-adtam parancsba, de elfelejtettem kivel is beszélek.
-Na de Harry, ..olyan erőszakos vagy.-nyávogott ,de közben már elkezdett kibújni a farmerjából.
-Csak azért hogy ne aludj el ruhástul. Engem idegesít mennyire kényelmetlen lehet..
-Jól van, ne magyarázkodj! Értem én. -megemelte a csípőjét és leráncigálta magáról nadrágját.

Csönd van. Várom hogy megszólaljon. nem nagyon mozgolódik.
-És ha mondjuk a szekrényből előjön..-befogtam a száját, de nem nagyon zavarta. Ugyan szavait tompította kezem ,de nem tudott csendben maradni. Végül mikor megelégelte végignyalta tenyerem.
-Pfúj..ez gusztustalan.- töröltem a kezem a takaróba.
-De tudod nem csak a szekrényben létezhetnek ,mert ha van tükör a szobádban akkor aztán....-már engem is frusztrálttá tett és nagyon kiakadtam. Meg tudtam volna pofozni ,hogy vegye már észre nem vagyunk tízévesek hogy egy rohadt áramszünetből ennyit ki kelljen hozni. Máskor sem kislámpánál alszik.

Fogtam a párnát és a fejemre húztam. Ugyan úgy hallottam a zagyvaságait. Közbe-közbe felmordultam, beleütöttem felkarjába vagy alvást színleltem. Csak mondta és mondta ,közben a plafont bámulta. Kezeim közé kaptam a párnát és az ő képébe nyomtam.
-Nesze!-mondtam és visszafeküdtem a helyemre.
-Köszi.-vette el a párnát az arcából és kezei között kezdte forgatni. Oldalt feküdtem így nagyjából ki tudtam venni mit csinál.-A párna nagyon jó fegyver tud lenni ,ha esetleg azok a kis rohadékok mégiscsak kimásznának a szekrényből én majd jól kinyiffantom mindet!-hadonászott szerencsétlen párnámmal össze vissza.
-Kuss!-nyöszörögtem, mint aki fél álomban van.Ő is felém fordult ,így egy magasságba került szemünk. ránéztem.
-Asszed nem vagyok rá képes?-vigyorgott, bár nem láthattam hangja mégis elárulta.
-De.-vigyorogtam én is.-csak most már maradj csendben, legalább várd meg amíg elalszom.
-Azt nem lehet! Ébernek kell lennünk, bárhol bármikor lecsaphatnak ránk!
-Louis..azt sem tudom miről beszélsz!-suttogtam.
-Ne hívj Louisnak! Lehetnék mr Megsemmisítő, vagy Halálhozó vagy ..
-És velem mi lesz? Én ki leszek?-nyitottam ki résnyire a szemeimet.
-Te? ..-gondolkodott el, aztán elnevette magát.-Te lehetsz.. Fürtöske a macskám.
-Mi van!?-pattantak fel szemeim. -Tudod mit ..hagyjuk.. Lődd le magad.-csuktam le megint szemeimet
-Hát egy macska is fontos lehet ha mondjuk...
-Louis...-figyelmeztettem.
-Azt mondják hogy a macskák megérzik a szellemek jelenl..
-Louis..
-Mondtam hogy ne nevezz így...csak az a baj a macskákkal hogy nagyon szeretik őket..megenni, de ne félj majd én vigyázok rád!-röhögött tovább. Talán most kéne bevernem az orrát vagy legalább lelökni az ágyról. De persze nem is én lettem volna ha nem cseszek el mindent.

Kezemmel hátul megtámasztottam a fejét és szájára nyomtam enyémet. nem volt igazi csók ,de akkor is nagyon közel állt hozzá. Mikor kapcsoltam már túl késő volt.
-Bassza meg..-húzódtam vissza. Elértem ugyan ,hogy Lou elhallgasson ,de mégis hogyan jött ez az egész..micsoda jó módszer! Sokat beszélsz? lesmárollak! Gratulálok Harold! Eláshatod magad. Hogyan akarod megértetni magad mással ,hogyha még te sem vagy képes betartani a magadnak tett ígéreteidet?!